Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár

A Győri püspökséget Szent István király alapította és rendelkezett arról, hogy a liturgikus cselekményekhez szükséges misekönyvek, szent edények, miseruhák megfelelő számban legyenek a székesegyházban. Az első templom építését 1033-ra feltételezik. A legkorábbi századokból egyetlen tárgy sem maradt a biztosan gazdag székesegyházi anyagból. A kincstár jellegében mindig is liturgikus tárgyakból állt: az ajándékozó püspökök, főurak a saját koruk stílusának megfelelő értékes ötvösremekeket, pompás, sokszor 24 darabos textilgarnitúrákat, misekönyveket adományoztak.

A 15–16. században elsősorban magyar munkák, a 18. századtól egészen e század elejéig, az erős osztrák kapcsolatok miatt, többnyire bécsi darabok kerültek a gyűjteménybe. A székesegyház adott otthont, ott őrizték évszázadokon át a későbbi kincstár darabjait. Mivel története összefonódott a város történetével, az ott őrzött tárgyak sorsa mindig a templom városban betöltött helyzetén múlt. Többször új köntösbe öltözött a templom, szinte minden században újjáépítették, felújították, ezzel párhuzamosan bővült az egyházi gyűjtemény.

A legelső adat az 1480 körüli évekre keltezhető: Tatay Máté oltárigazgató elkészíttette a Szt. Demeter oltár leltárát, melyben adományként kapott egyszerű kelyhekről és egy réz kehelyről olvashatunk. 1526 júniusában, királyi tanácsülés határozata szerint, a püspökök és káptalanok kötelesek az arany és ezüst templomi kincsek fele részét a királyi pénzverőnek beadni, hogy a hadsereg kiadásait, zsoldját ebből fizessék. Ez Győrre ugyanúgy vonatkozott és, sajnos, lista nélkül adták át nagyszámú értékeiket a helyszínre érkező Bánffy Zsigmondnak, aki elszállíttatta a zsákmányt. 1606-ban került a püspöki székbe Napragi Demeter, aki az erdélyi püspökség viharos politikai küzdelmeiből menekült Kassán, Prágán keresztül, hogy végül a győri püspöki szék tulajdonosa legyen. Magával hozta sok könyvét, kincseit, köztük a Szent László-hermát is, melyeket mind a győri püspökségre hagyományozott. 1529-ben hatalmas tűzvész pusztított, a székesegyház megmaradt tárgyai közül az összes szertartáskönyv, de a miseruhák és az ötvöstárgyak egy része is elpusztult. A 16–17. század folyamán Győr Bécs elővárosává vált, osztrák őrség tartózkodott a püspökvárban és a székesegyházban. Felgyújtották az osztrákok és a törökök egyaránt, lőszer robbant a raktárnak berendezett székesegyházban, sőt a városban pusztító tűzvészek is megtizedelték a maradék felszerelést.

A 18. században került sor a székesegyház legnagyobb felújítására, átépítésére, lényegében a mai külső és belső kialakítására. Zichy Ferenc, Győr legnagyobb püspöke 1743 és 1783 között bírta a püspöki széket, személyesen irányította a munkákat és a székesegyházat Magyarország egyik legszebb templomává álmodta. Nagyszámú ajándékával az elszegényedett kincstárat és a templom belső berendezését is újjávarázsolta. Maradandó liturgikus felszerelést készíttetett. Bécsből hozatott ámpolnakészletet, talpas keresztet, filigrán és zománcdíszes kelyhet, pásztorbotot. Nyomdokain haladt a 19. század 2. felében két neves püspök: Simor János és Zalka János, akik a kincstárat régebbi tárgyak felújításával is gazdagították, és új, a századvég stílusában készült darabokat adományoztak a székesegyháznak.

Az első világháború kitörésének hónapjaiban országszerte mozgalom indult a templomi javak megmentésére, így a győri egyházmegyében is több vidéki templom beadta a püspökségre féltett darabjait. Ebből alakult ki az igen jelentős Egyházmegyei Múzeum gyűjteménye. Több évtizedes tervezgetés után a két gyűjteményből készült a Győri Egyházmegyei Múzeum állandó kiállítása.






Elérhetőségeink:
9021 Győr, Káptalandomb 26.
Tel.: +36-96/525-090
E-mail:
Érdeklődés, bejelentkezés: +36-96/525-090

Nyitva tartás
Keddtől vasárnapig 10-16 óra között

www.gyor.egyhazmegyeikincstar.hu