Minden énekléssel újjászületik a dal – Beszélgetés Sebestyén Mártával és Szamosi Szabolccsal

2018. szeptember 3. (hétfő) 15:00

Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, valamint Szamosi Szabolcs orgonaművész hangversenyt adott a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban az országjáró OrgonaPont koncertsorozat keretében. A művészekkel a nagy sikerű győri koncert előtt találkoztunk. 

– A népdal műfaji jellemzője, hogy az előadók számtalan nemzedéken át folyamatosan alakítják, fejlesztik, változtatják. Ön miben formálja az előadott anyagot, milyen eszközökkel, megoldásokkal teszi egyedivé, sajáttá, valamint ezzel mi a célja?

– Sebestyén Márta: Minden egyes énekes éneklésével kicsit alakul, újjászületik a dal, és éppen ebben rejlik a csoda titka és elevensége. Az iskolában általában egy adott népdal egy leírt változatát tanítják a gyerekeknek, így amikor kilépnek az oktatási intézmény falai közül, és találkoznak ugyanannak a népdalnak egy másik változatával, akkor gyakran az a reakciójuk, hogy ez a dal nem is így van. Pedig úgy is és így is van. Nemcsak a daloknak, hanem az imádságoknak is számtalan regionális változata van. A népdalok és a népénekek például fantasztikusan új színt öltenek, ha azokat moldvai csángó asszonyoktól halljuk a maguk archaikus, díszített stílusában. Valódi élményfürdő az embernek. Én sem énekelem el ugyanúgy ugyanazt a dalt, az előadás módja a pillanatnyi lelkiállapottól is függ. Nem nagy variálást értek ez alatt, nem változik meg alapvetően a dallam, csak a színezete, a tónusa: egy-egy díszítés, a tempó. Csak ennyi, de mégis üdítően más és más. 

– A magyar zenei kultúra alapját képező, jelenleg ismert, és az előadói gyakorlatban megszokott népdal-népének repertoár választékából melyik az a réteg, amit a saját munkájában előtérbe helyez? 

– Szeretem a kiemelt ünnepek, ünnepkörök dalait, a Mária-énekek repertoárja szinte kimeríthetetlen. Éppen így a Nagyboldogasszony-ünnep idején is eszembe jut az a sok szép élmény, amit Csempeszkopácsban, az atyai felmenőim községében éltem meg gyermekként. Különösen a falu Árpád-kori templomához fűz sok szép emlék: a szentmisék, a közös imádságok, az éneklés. A nagymamám minden lehetőséget megragadott, hogy együtt énekeljünk, sőt gyakran kifejezetten kérte, hogy csak úgy énekeljek neki otthon. Az egyik kedvence volt a Nyújtsd ki mennyből, ó, Szent Anyánk, kezedet kezdetű népének, amely a mai műsor címadója lett. Ezekre a gyermekkori élményekre rengeteg olyan tapasztalat rakódott, amelyet gyűjtés során szereztem sok idős, mélyen hívő katolikus és református asszonytól. Ezeket igyekszem beépíteni az előadásomba, remélem, a közönség számára is érzékelhetően.  

– Mikor szembesült azzal, hogy létezik a magyar népdal és a magyar gregorián anyag között keletkezéstörténeti és befogadási összefüggés, és funkcionalitásában hova sorolja az egyházi tematikájú, népi forrásból keletkezett dalokat? 

– Kodály Zoltán és Dobszay László ezt az összefüggést egyértelműen kimutatta. Ismét a csángók példájához szeretnék visszatérni: ők a liturgikus énekeket, a gregorián dallamokat is úgy éneklik, olyan gyönyörűen, lassú tempóban cifrázva, mint ahogyan a népdalaikat. Olyan fenségesség, olyan erő van abban, amikor egy csángó asszonyhad elkezdi énekelni: Ó, Szent István dicsértessél…

– Milyen forrásokból meríti a szakrális tematikájú előadási gyűjteményt?

– Domokos Pál Péter, Erdélyi Zsuzsanna, Jáki Sándor Teodóz OSB és Kallós Zoltán gyűjteménye egy zeneileg művelt ember számára mindenképpen referencia, nemcsak azok számára, akik a zenetörténeti érdekességek iránt érdeklődnek, hanem mindazok számára is, akiket  a lelki élmény keresése motivál. Egy, a maihoz hasonló koncertbe kevés fér bele, hiszen egy óra áll rendelkezésünkre, az orgonaművek hosszúak, az általam előadott énekek mottóul vagy illusztrációul szolgálnak mellettük. A mai előadás A fényes nap immár lenyugodott című esti imával kezdődik, Szabolcs ebből az egyszerű imából egy fantasztikus passacagliát bont ki. Ebben mutatkozik meg legjobban a kettőnk együttműködése: hogy hogyan tudom én elénekelni az egyszerűségében is szép népéneket, és azt aztán a művészkollégám miként formálja a maga képére orgonán. Emellett többek között felcsendül a címadó Nyújtsd ki mennyből és egy Szent István-ének, valamint a klasszikus Bartók-mű, az Este a székelyeknél vezérmotívuma. 

– Hogyan találkozott az orgonaművészi tevékenységgel és a magyar népi kultúra előadói gyakorlatával?

– Szamosi Szabolcs: Az orgonaművészettel való találkozásom közel esik a Káptalandombhoz, ugyanis a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végeztem gimnáziumi tanulmányaimat. Az első év elején az osztályfőnökünk körbevezetett bennünket az apátságon, amikor a bazilikában Áment Ferenc Lukács atya éppen gyakorolt: akkor találkoztam életemben először az orgonával. Mondhatom, hogy első látásra szerelem volt, s másnap jelentkeztem Lukács atyánál, hogy szeretnék megtanulni orgonálni, és nagy örömömre felvett az osztályába.  A népi kultúrával  a zenei általános iskolában ismerkedtem meg, szívesen néptáncoltam. Ennek a programnak létrejötte annak köszönhető, hogy gyakorlatilag a szimfonikus zenekar minden hangszerével kombináltam már az orgonajátékot és kerestem az újabb lehetőségeket: így jutott eszembe a népzene, és annak egyik legkiválóbb képviselője, Sebestyén Márta. 

– Az európai egyházi népének jelentősen meghatározza a ma alkalmazott orgonairodalmat (korálok, előjátékok, fantáziák, partiták). A magyar népénekek esetében hiánypótló vállalkozás az orgona és a népdal összekapcsolása. Tapasztalható a hallgatóságban az erre vonatkozó igény?

– Az első koncertünk előtt nagyon izgultunk, hogy lesz-e közös metszete a közönségeinknek: hogy akik a népdalt, a népzenét szeretik, vajon szívesen hallgatják-e az orgonamuzsikát is? Viszont akik az orgonamuzsikát szeretik hallgatni, szívesen veszik-e, hogy ebbe a népdal bekapcsolódik? Az első fellépésünket Pécsen tartottuk, több mint hatszáz fő jelenlétében. Ez igazolta, hogy tényleg jól döntöttünk. Továbbgondolva pedig evidenciának tűnik, mert a katolikus népénektárunk hatalmas része népi gyökerű, ily módon adódik a lehetőség, hogy megszólaljanak ezek az ismert népénekek orgonakísérettel. 

– Előadóművészi fejlődésében a hangszer óriási irodalmának melyik műfaji vagy formai változata következik, milyen irányban bővíti az előadási készletét?

– Ősszel egy másfajta népzenei kapcsolódással fogok jelentkezni: Pál István Szalonnával koncertezünk együtt a pécsi és a szegedi székesegyházakban. Ezentúl számos ötletem vár megvalósításra.

Az interjú televíziós változata megtekinthető a Credo katolikus krónika Youtube-csatornáján, írásos formában pedig a Hitvallás című egyházmegyei magazinunk szeptemberi lapszámában jelent meg. 

Jakab Gábor, Pődör Lea
Fotó: Promenad.hu