Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

2018. július 2. (hétfő) 8:00

Kategória: Főpásztorok

Ferenc pápa megválasztásának ötödik évében, Szent Péter és Pál apostolok főünnepén, június 29-én hálaadó szentmisét mutatott be Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a konferencia tagjaival a budapesti Szent István-bazilikában.

A szentmise elején Germano Penemote, az Apostoli Nunciatúra ügyvivője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte: amikor a Szentatyáért imádkozunk, egyúttal a népek és nemzetek közötti békéért, igazságosságért és szeretetért is imádkozunk. „Ezek Ferenc pápa lelkipásztori céljainak igen érzékeny témái, melyekkel kapcsolatban bennünket is arra hív, hogy kinyissuk szívünket, hogy az egész emberiség biztonságban és szeretve érezhesse magát földünkön. Ilyenformán Szent Péter és Pál apostol, akiket ma ünneplünk, példaképek is, hiszen óriási lépéseket tettek azért, hogy különböző kultúrájú emberek találkozhassanak. Ezek ugyanazok a lépések, melyeket Ferenc pápa napjainkban követ” – hangsúlyozta az ügyvivő.

„Adjunk hálát Istennek, mindannyiunk Teremtőjének, és kérjük, segítsen abban, hogy szeretett gyermekeinek érezhessük magunkat, akiket arra hív, hogy harmóniában és testvériségben éljünk ezen a földön, mely mindannyiunk közös otthona. Isten áldjon minket, világosítsa meg gondolatainkat és munkánkat, adja nekünk kegyelmét, adjon egészséget és bátorságot Ferenc pápának péteri szolgálatában és az Egyház vezetésében ” – buzdította a jelenlévőket Germano Penemote.

A hálaadó szentmisén számos szerzetesrend, katolikus intézmény, valamint különböző nemzetek képviselői is jelen voltak, többek közt azok a hívek, akik a szertartáson az angolul, arabul és spanyolul elhangzó könyörgéseket olvasták fel.

A szentmisén együtt ünnepelt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára, Tarlós István főpolgármester, Harrach Péter, a KDNP alelnöke, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, továbbá a diplomáciai testület tagjai.

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnökének szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Őszentsége, Ferenc pápa megválasztásának ötödik évfordulója alkalmából jöttünk el a Szent István-bazilikába, hogy együtt imádkozzunk érte és az egész Egyházért. Egy válságokkal teli időszakot élünk, amely mind az Egyházban, mind a társadalmi életben súlyos kihívások elé állít bennünket. Ezért mostani közös imádságunkban szükséges nemcsak a pápáért és az Egyházért, hanem az egész világ békéjéért is imádkoznunk. Jézus bátorít bennünket: nevében bármit is kérjünk az Atyától, megadja nekünk (vö. Jn 15,16). Ezért terjesszük Isten elé bizalommal kéréseinket, mert ő sohasem szűkmarkú a benne bízókhoz. Ferenc pápa is erre a hitből fakadó imádságra biztatja hallgatóit minden megszólalásában.

Simon Péter és az ő utódai egyedülálló feladatot kaptak az Egyházban. Küldetésük az, hogy őrizzék az evangéliumi hit tisztaságát, és abban erősítsék meg testvéreiket is. Jézus különleges tekintélyt adott Péternek azzal, hogy reá bízta az „oldás” és a „kötés” hatalmát: „Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit feloldasz a földön, feloldott lesz a mennyben is” (Mt 16,19). Ezzel az óriási felelősséggel kell a pápáknak megnyilatkozniuk minden korban és helyzetben hit és erkölcs vonatkozásában. Nem csoda, hogy a pápa szavait különös figyelem kíséri nemcsak a keresztények, hanem a nemhívők vagy más vallásúak részéről is. Ő erkölcsi tekintély, viszonyítási pont sok-sok jó szándékú ember számára. Ezért is adunk hálát a gondviselő Istennek, hogy Jézus által megajándékozott bennünket ezzel a péteri tekintéllyel, amely gyakran eligazítást ad az embereknek különböző hitbeli, s az abból fakadó erkölcsi kérdésekben.

Ebben az összefüggésben érdemes legalább rövid figyelmet fordítani arra az evangéliumi jelenetre, amelyben Jézus a Genezáret tavánál járva azt látta, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze körülötte, hogy hallgassák (Lk 5,1-11). Ő beszállt az egyik ott veszteglő bárkába, „Simonéba, s megkérte, hogy lökje azt egy kicsit beljebb a parttól” (Lk 5,3). Egyes vélemények szerint Jézus ezen döntésének jelképes értékű üzenete van. Annak az egyszerű ténynek, hogy Jézus Simon Péter bárkáját választotta, és nem a másikat, amely lehet, hogy éppen Jakabé és Jánosé volt, lehetett pusztán praktikus oka is: talán Péter és András éppen ott voltak a parton, mert hálóikat rendezgették, miközben a másik testvérpár, Jakab és János, abban a pillanatban nem volt jelen. De sokkal valószínűbb, mondják az eseményt értelmezők, hogy Jézus tanítani akart ezzel a döntésével is. Azt ugyanis, hogy Jézus, mint akkor, ma is ott van Péter hajójában, az Egyházban. Sőt tovább haladva a gondolatmenetben: az Egyház tanításában, amikor Péter megszólal, maga Jézus szól hozzánk. Két igen fontos üzenet!

Kell, hogy mindnyájunkat elgondolkodásra késztessen ez az értelmezés. Ne válogassunk az Egyház tanításában saját elgondolásaink szerint! Az Egyház, Péter tanításában maga Jézus szól hozzánk. Ezt Jézus egy másik helyen meg is erősítette tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem” (Lk 10,16). Vagyis lehet, hogy modernnek, sokak számára megnyerőleg hat válogatni az Egyház tanításában, abból bizonyos dolgokat elutasítani, s azt mondani, „én szabadon gondolkodó keresztény vagyok”, de ez eltérés a krisztusi úttól. Csak az tudhatja magát Jézus tanítványának, aki úgy él, amint a költő vallja önmagával kapcsolatban: „Akarom élni az egész hitet, / Szeretni, ahogy Isten szeret, / És bízni, bízni akarok, / Abban, amit a Krisztus hozott. / Nem érzem, nem is gondolom, / De akarom, akarom, akarom” (Sík Sándor: A néma Miatyánk).

Napjaink szekularizált társadalmának egyik legfőbb hibája, hogy tudatosan aláásott minden emberi és isteni tekintélyt. Sokaknak ezért nem mond már semmit az emberi méltóság, a szülői, a tanári, a közéleti tekintély, de még a szent dolgok iránti tisztelet sem. Pedig, ha életünkből hiányzik a mértékadó tekintély, az alapvető erkölcsi norma, s a mindezeknek alapot adó Szentség tisztelete, akkor saját magunk és minden embertársunk ellen vétünk. Nem véletlenül írja a költő: „Ha a Mérték tönkrement, / senki, semmi meg nem ment” (Mécs László: Bakonyi látomás).

Szent Pál apostol előtt egy kőből épült ház víziója jelenik meg, amikor az Egyházra gondol. Ezért írja az efezusiaknak, hogy „apostolokra alapozott épület vagytok, amelynek szegletköve maga Jézus Krisztus” (Ef 2,20). Az apostol arra utal, hogy Jézus azért választotta ki apostolait, hogy folytassák művét a világban. Így a püspökök, Róma püspökével, a mindenkori pápával egyetemben arra hivatottak, hogy a rájuk bízottakkal, a Krisztusban hívőkkel együtt építsék az Egyházat, a hit, a remény és a szeretet közösségét. Jézus rendelése alapján ebben a munkában a pápának jut a legnagyobb felelősség és a legtöbb kegyelem, mert ő Péter, vagyis szikla, amelyre Jézus Egyházát építette, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt (vö. Mt 16,18). 

Egyházunk – önmeghatározása alapján – egyszerre szent és bűnös. Szent az alapítója, Jézus által, de bűnös tagjai miatt, akik még csak botladozva járnak az életszentség útján. Krisztus szentsége állandóan felragyog az Egyház arcán, és hála Istennek, mindig vannak olyan tagjai is az Egyháznak, a szentek, akik Krisztus szentségét különleges módon tükrözik vissza saját életükben. Krisztus követésében így válnak mindnyájan az Egyház építőköveivé. Mindnyájunknak ez a feladata: szentté válni. Ez egyszerre új és örök feladata a Krisztusban hívőknek. Ebben nagyszerű eligazítást ad nekünk Ferenc pápa legutóbb megjelent apostoli buzdítása, amely az Örüljetek és ujjongjatok (Gaudete et exsultate) címet viseli.

A keresztségben minden ember meghívást kapott arra, hogy legyen tanúja és apostola Krisztusnak a világban. Ezt nevezzük Szent II. János Pál pápa óta új evangelizációnak, amely része és folytatása Krisztus megváltói művének, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Legyünk ennek az ajándéknak hordozói és tovább adói! Így vegyünk részt az Egyház életében, ezzel segítsük Krisztus földi helytartójának, Ferenc pápának az egyetemes Egyházat szolgáló munkáját!

„Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”

Ámen!

Kuzmányi István/Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten

Hálaadó szentmisét mutattak be Ferenc pápáért Budapesten