„Verjetek gyökeret a szeretetben!” – Gőgh Tibor lébényi plébános tartott lelkigyakorlatot Komáromban

2018. március 14. (szerda) 8:00

Húsvétra készülve Gőgh Tibor lébényi plébános tartott háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatot a komáromi egyházközség híveinek. Gőgh Tibor atya két évtized elteltével állt ismét a Jézus Szíve templomban összegyűlt hívek elé, lelkipásztori pályafutását ugyanis húsz évvel ezelőtt komáromi káplánként kezdte. Gőgh Tibor atya Bros Gergely komáromi plébános meghívására március 1. és 3. között az esti szentmise keretében mondta el a napi evangéliumhoz és az olvasmányokhoz kapcsolódó gondolatait. 

Első elmélkedésében a dúsgazdag és a szegény Lázár történetét idézve Tibor atya hangsúlyozta, hogy a szegénység önmagában nem erény és a gazdagság nem bűn. Ugyanis minden azon múlik, hogy az ember a körülményeihez hogyan viszonyul. Sohasem szabad szem elől téveszteni az emberi élet végső célját, az üdvösséget. Isten végtelen szeretetében hazavár minden lelket. A pénz egy eszköz, de annak mennyisége az Úrhoz való viszonyt nem befolyásolhatja. Miként Gárdonyi Géza is írja: „A pénz okos embernek zsebben ülő szolga – oktalan embernek zsebben ülő úr.” Anyagi javaink helyett a szeretetkapcsolataink és a szabad akaratunkból fakadó önálló döntéseink határozzák meg üdvösségünk útját. Elmélkedését a Rábca partján mélyen gyökeret vert öreg fűzfa példájával zárta. A hívő embernek is állandó forrásra van szüksége, amely táplálja lelkét. A lélek végső forrása nem más, mint Isten, aki maga a Szeretet. A jelenlévőknek Szent Pál szavait adta útravalóul Tibor atya: „Verjetek gyökeret a szeretetben!” (vö. Ef 3,17) 

A második napon József történetéből kiindulva, a földi életben megtett belső útról elmélkedett a lelkigyakorlatot vezető lelkipásztor. Az ember élete ugyanis nem más, mint zarándoklat térben és időben, melynek során folyamatosan alakul, változik az Istennel való kapcsolata. Elgondolkodtató párhuzam húzódik József története, Jézus élete, keresztútja és az emberi lét nehézségei, fájdalmai között. Jákob fiának sorsa azt bizonyítja számunkra, hogy az Úr a legkilátástalanabb helyzetből is képes a lehető legjobbat kihozni. Ugyanúgy, ahogy Krisztus keresztútja egyszerre volt „szép és fájdalmas”, úgy az emberi élet szenvedéseiből is rengeteg kegyelem fakadhat mind a szenvedő, mind a környezete számára. Jézus nemcsak elszenvedője volt a húsvéti eseményeknek, hanem tudatosan vállalta az emberi természet gyengeségét és az áldozatot. A gonosz lélek megkísérthet bennünket, gyengeségünkben eleshetünk, de Krisztus győzedelmeskedett a halál felett, s minket, földi zarándokokat a boldog örök élet ajándékával vár.  

A harmadik estén tartott lelkigyakorlatos elmélkedésében a lébényi plébános kiemelte, Krisztus példáján okulva a keresztény ember feladata, hogy szeretettel, de  határozottan fellépjen a bűn ellen. A szeretet az őszinteséget is megköveteli, ha az a másik vagy saját magunk érdekét szolgálja. A mindent megengedő feltétel nélküli szeretet hosszú távon nem célravezető. Emberi kapcsolatainkban az atyai követelő és az anyai feltétlen szeretetnek együttesen kell érvényesülnie. Nem bűn tehát, ha embertársunkat figyelmeztetjük hibáira, tiszteletben tartva önállóságát. Isten lelkiismeretünkön keresztül irányítja az életünket, utat mutat életünk labirintusában – zárta gondolatait Gőgh Tibor atya.

Szöveg és fotó: Vörösháziné Ádám Zsuzsa