Nevelhetünk-e úgy, mint a szentek? – Kürnyek Róbert atya előadása

2018. március 1. (csütörtök) 7:00

Február 20-án került sor a Győri Hittudományi Főiskolán szervezett Hitünk és életünk szabadegyetem hatodik előadására az idei tanévben. Az előadó, Kürnyek Róbert plébános, a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központjának oktatója napjainkban is aktuális témát választott: a gyermekek nevelése a szentek pedagógiájával. Ez alkalommal is teljesen megtöltötték a szeminárium kápolnáját az érdeklődők.  

Kürnyek Róbert atya már az előadás elején feltette a kérdést: lehet-e egyáltalán a „szentek pedagógiájáról” beszélni? Válaszában kifejtette, hogy voltak olyan szentek, akik gyermekekkel foglalkoztak, azonban nem a mai értelemben vett pedagógiai modellt követték, hanem a saját, személyiségükből fakadó módszerekkel nevelték, tanították a rájuk bízottakat. Bár a szentek kincsestárából bőven lehet meríteni, előadásában két szent példáját emelte ki, akik egész életüket a gyermekek nevelésére szentelték.

Fourier Szent Péter (1565–1640) gazdag kereskedőcsalád gyermeke volt. Már fiatal papként az volt a célja, hogy jó plébános váljon belőle: olyan plébános, aki mindenben – örömben és bánatban egyaránt – osztozik híveivel. Lelkipásztori teendői mellett sok időt fordított a szociális tevékenységekre, szinte minden idejét híveivel töltötte. Két iskolát alapított, az egyiket lányok, a másikat fiúk részére. Az alapvető műveltség megtanításán kívül elsősorban az volt a célja, hogy megmutassa a növendékeknek, hogyan válhat belőlük jó ember. Törekvéseiben támogatóra talált Alix Le Clerc (1576–1622) személyében, akivel megalapította a Miasszonyunkról nevezett ágostonos kanonisszák rendjét. Elsősorban lányok oktatásával foglalkoztak: az alapvető és erkölcsi műveltségen kívül megtanították őket a háztartás vezetéséhez szükséges ismeretekre is. Ehhez nemcsak a személyi hátteret és a helyszínt, hanem a szükséges eszközöket is biztosították. A rendet sokáig nem ismerték el, mert nem klauzúrában éltek a nővérek, hanem együtt laktak a növendékekkel – így kívánták hangsúlyozni a családi élet fontosságát. Fourier Szent Péter pedagógiáját így foglalta össze: „a nevelés célja mindaz, amit a családban a gyerekek használni tudnak”.

Bosco Szent János (1815–1888) szegény családból származott. Kilencéves korában egy álmot látott, amelynek hatására a szegény gyermekek felé fordult. Pappá szentelése (1841) után Torinóba utazott, hogy összegyűjtse és tanítsa az árvákat. 1859-ben megalapította a Szalézi Társaságot, 1872-ben pedig a Segítő Szűz Mária Leányai Társaságát. Don Bosco pedagógiájának alapelve a teljes odaadásra épült, és ebben kiemelkedő szerepet kapott az oratórium, amelyet nem intézmény, hanem inkább szellemiség, magatartás értelemben használt. Vallotta, hogy az emberi képességek fejlesztésével, az egyéni és társas életben való elköteleződéssel, a családiasság és az elfogadás (befogadás) megnyilvánulásával megvalósulhat a társadalom átalakítása. A rosszat meg kell előzni és pozitív alternatívát kínálni helyette, a jót pedig fel kell fedezni a gyermekben, és segíteni kell kibontakoztatni. Nevelési módszerében az értelemre, a vallásra és a szeretetreméltóságra épített. Ebben elsősorban hitre volt szükség, hogy a gyermek olyan lehessen, amilyennek Isten akarja, hogy legyen.

Kürnyek Róbert atya előadása utolsó részében Néri Szent Fülöp (1515–1595) és Kalazanci Szent József (1557–1648) példáját emelte ki, mint akik a barátságos légkör megteremtésével, a rossz megelőzésével, az újdonságok iránt való nyitottsággal a gyermekek nevelésében is maradandót alkottak. A szentek példája ugyanis ma is aktuális. Pedagógiájuk sikeres voltát bizonyítja, hogy az általuk használt módszereket ma is kiválóan lehet alkalmazni. A társadalomba való beilleszkedés segítése, az új és valóban hatékony eszközök iránti nyitottság, és legfőképpen a szeretet az, amely ma is elengedhetetlen a keresztény nevelésben. Ha a tanító diákjait nem csupán munkaköri kötelességből, hanem szeretetből fakadó hivatásból neveli és oktatja, Boldog Alix Le Clerc és Savio Szent Domonkos példájához hasonlóan – hangsúlyozta az előadó – a mai kor tanítványaiból is válhatnak szentek. 

A Hitünk és életünk szabadegyetem szervezői március 28-án, szerdán 18 órától ismét várják az érdeklődőket a Győri Hittudományi Főiskola kápolnájában. Brenner János közelgő boldoggá avatása kapcsán Soós Viktor Attila történész, a boldoggá avatás történész szakértője fog előadást tartani a kommunista diktatúra egyházüldözéséről, különös tekintettel Brenner János életútjára.

Kelemen Dávid
Fotó: Németh Péter