Mit ér a gazdagságunk, ha a lelkünk kárát vallja? – A szervita rend hét szent alapítójára emlékeztek

2018. február 28. (szerda) 9:00

Bognár István városplébános, püspöki irodaigazgató szentmisét mutatott be a szervita rend hét szent alapítójának ünnepe alkalmából február 18-án a győri szervita kápolnában, a városban élő szervita nővérek részvételével. 

A 13. században hét különböző életkorú, életállapotú firenzei kereskedő – Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Amadio, Sostegno, Uguccione és Alessio – úgy döntött, hogy gazdagságáról lemondva Istennek szenteli az életét – kezdte szentbeszédét a győri Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosa.  Általában a nagy szerzetesrendek esetében egy rendalapítót tisztelünk. Isten megadta azt a kegyelmet, hogy a szervita rendet hét ember egyetértésben alapíthassa meg. Ez a hét férfi olyanra vállalkozott, ami a világ szemében balgaság. Bognár István atya az idei megszentelt élet napján a győri bencés templomban elhangzott főpásztori prédikációt idézve rámutatott arra, hogy akik nem jutottak el a szeretetben az „esztelenségig”, azok számára érthetetlen, hogy valaki miért kívánja Istennek szentelni az életét papként, szerzetesként vagy szentségi házasságban élőként. 

„A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a »balgasága« bölcsebb az embereknél, és Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél. Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak” (1Kor 1,22-24) – emlékeztette a jelenlévőket a lelkipásztor Szent Pál szavaira.   

Ez a paradoxon ott van ennek a hét firenzei „balgának” az életében is. Az egyik leggazdagabb itáliai városban, maguk is mint jómódú kereskedők éltek. Nem volt elég számukra a földi vagyon. Amikor elérkezett az 1233-as esztendő, ez a hét ember, akik először a kereskedelemben találkoztak egymással, meglepődve fedezték fel, hogy mindannyiukban egy hasonló elhatározás van kialakulóban: „Mit ér nekünk, ha egy aranyból ezret tudunk csinálni, de a lelkünk kárát vallja?” Loyolai Szent Ignác első tanítványainak egyike, Xavéri Szent Ferenc a legkiválóbb diákok közé tartozott a párizsi Sorbonne Egyetemen. Ferencet tanulmányi sikerei gőgössé tették. Ignác ennek ellenére meglátta Ferencben a különleges kegyelmi varázst. „Mit számít az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a tulajdon lelkének kárát vallja?” – hallotta gyakran Ferenc Ignáctól a jézusi mondatot. Ferenc gazdagságát, a tudományos élettel kapcsolatos ambícióit feladva, Szent Ignácot követve Jézus nyomába szegődött. A távol-keleti misszióból írt leveleiben bűnbánóan emlékezik meg fiatalkori hiúságáról. Fájlalta, hogy a párizsi egyetemen annyi tehetséges ember tölti hiábavaló vitatkozásokkal az idejét, míg Indiában oly sokan szeretnék megismerni az evangélium örömhírét. Ehhez hasonló élményben lehetett része a hét firenzei kereskedőnek is. Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos és Árpád-házi Erzsébet szentté avatásának idejében alapítják meg a szervita rendet. Elhatározzák, hogy ők is vállalják a szegénységet. Egészen különös tisztelet van a szívükben Jézus után Mária iránt. A Firenzéhez közeli Senario-hegyre vonulnak fel, hogy csendben, remeteként élve szemléljék Isten csodálatos műveit. Időközben ráébredtek, hogy a hivatásuk nem a remeteségre, hanem arra szól, hogy embertársaikat elvezessék az üdvösségre. A hét testvért eggyé teszi az apostoli közösség, a kenyértörés, vagyis a mindennapi szentmiseáldozat és a közös imádság. A hét firenzei szerzetes komolyan gondolta, hogy minden vagyonáról lemond a szegények javára, s ezért az Egyház nem győz hálát adni. Nemcsak azt a kegyelmet kapták meg, hogy felismerjék az igazságot, hanem azt is, hogy e felismerésből le tudják vonni a gyakorlati életre vonatkozó következtetéseket.  

Mit ér, ha felbecsülhetetlen vagyonnal rendelkezünk, de a lelkünk kárát vallja? Az azonban mindent megér, ha az ember lelke jó úton van, ha hitben, szeretetben biztonságban tudhatja magát. Ha azt a Jézust követi, akiről megértettük, hogy nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon másoknak. Hogy az életét odaadja váltságul mindenkiért. Mi is így igyekezzünk Jézus és Mária szolgálatába szegődni, mint ez a hét szent rendalapító! Hálát adunk értük, hogy bátor lépésükkel megalapították a szervita rendet. Kérjük őket, hogy közbenjárásukkal segítsék a hazánkban és a határainkon túl élő szervita szerzetesnővéreket és szerzetestestvéreket – zárta prédikációját Bognár István atya. 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Carmelo Provazza/Sacro Eremo di Montesenario, Holy Eszter