Bodó Zoltán a karácsonyi ünnepkör teológiai megközelítéséről tartott előadást a Győri Hittudományi Főiskolán

2017. december 29. (péntek) 11:00

Kategória: Hittudományi Főiskola

December 13-án a Hitünk és életünk szabadegyetem keretében Bodó Zoltán magyaróvári plébános, a Győri Hittudományi Főiskola oktatója tartott előadást a karácsonyi ünnepkör teológiai megközelítéséről. Az előadás bevezetőjében az idő meghatározásáról és jelentőségéről hallhattak összefoglalót az érdeklődők. A régi időktől kezdve a Nap és a Hold járása határozta meg az emberek mindennapjait, így a liturgikus év ünnepeit is.

A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó legrégebbi ünnep, az epifánia, Jézus megkeresztelkedése volt – hangsúlyozta prezentációjában Bodó Zoltán – és csak ezt követően alakult ki a karácsony ünneplése. Az első keresztény közösségek, bár számontartották, de nem ünnepelték Jézus születésének napját, mert a születésnap pogány szokásra emlékeztette őket. A III. században azonban a belső eretnekségekkel folytatott eszmei harc és az újpogány világnézet hatására nagyobb figyelmet fordítottak Jézus születésének ünneplésére. Karácsony kialakulásának dátuma 325 és 336 közé tehető. Nem véletlen, hogy Jézus születését december 25. napjában állapították meg. A hellének ugyanis ezen a napon ünnepelték a legyőzhetetlen Nap születésnapját (dies solis invicti nati), amely szokás Rómában is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A keresztények az igazság napja, a magasságból felkelő, győzhetetlen napot Krisztussal azonosították, és karácsony ünneplésével a pogány szokások visszaszorítására törekedtek. Etheria zarándoknő útinaplójából tudjuk, hogy a IV. század végére már az egész akkor ismert keresztény világban elterjedt a karácsony ünneplése: először január 6-án, néhány évtizeddel később már december 25-én ünnepelték meg az isteni Kisded születését. Az éjféli mise eredete is erre az időre vezethető vissza, a karácsonyfa állításának szokása azonban jóval később, a XVII. században alakult ki a német nyelvterületeken. 

Az Epifánia is az újpogányság talaján keletkezett a III. század végén. Krisztus keresztségét először egy gnosztikus szekta ünnepelte, amely szerint az istenség csak a keresztségben szállt Krisztusra, és ekkor lett az Atya fogadott fiává. Január 6-a a régi egyiptomi naptár szerint a téli napforduló ideje és az idő istenének ünnepe volt. A karácsonyhoz hasonlóan ezt az ünnepet is átvették a keresztények. Később ünnepelték Jézus megjelenését, amelyet a napkeleti bölcsek látogatásával hoztak összefüggésbe: Jézus a pogányoknak is megmutatta világosságát.

Az időben legkésőbb kialakult ünnep az advent. Ahogy a húsvét vigíliáján történő keresztelési ünnepet is egy hosszú bűnbánati idő előzi meg, úgy Jézus megkeresztelkedésének ünnepe előtt az advent is bűnbánati jellegű, felkészülési időszak volt. Bűnbánati jellegére a lila szín emlékeztet. Az advent vezet át a liturgikus új esztendőbe. A négy vasárnapból álló időszakban az Úr hármas születésére emlékezünk. Előadása végén Bodó Zoltán az advent fontosságára hívta fel a figyelmet: a keresztény ember egész életét át kell, hogy hassa az Úrjövet, hiszen a szentáldozásban újra és újra Jézussal találkozunk.

A szabadegyetem következő előadását 2018. január 17-én 18 órai kezdettel Németh Norbert, a Győri Hittudományi Főiskola szombathelyi szakigazgatója fogja tartani Isten atyai arca – Bibliai atyaképek címmel a győri oktatási intézményben (Győr, Káptalandomb 7.). 

Szöveg: Kelemen Dávid
Fotó: Németh Péter