Vonakodás nélkül induljunk a ma született Istengyermekhez!

2017. december 25. (hétfő) 3:00

Kategória: Győri Nagyboldogasszony-székesegyház (Belvárosi plébánia)

Karácsony éjszakáján szentmisét mutatott be Veres András megyéspüspök a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisén koncelebrált Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök, Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektora, Schmatovich János, a győri Német Ispita-templom igazgatója, valamint Magyaros László győr-belvárosi segédlelkész. 

Veres András püspök szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük: 

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ezen az éjszakán a betlehemi csillag fényessége ragyogja be a keresztény emberek szívét az egész Földön. Kétezer évvel ezelőtt a szó fizikai értelmében is ez a csillag ragyogta be Betlehem pusztáját, de lelki értelemben ma is bevilágítja otthonainkat. Sokféle fényforrás ontja fényességét az utcákon, a bevásárlóközpontokban és otthonainkban, de az igazi fényesség az, amelyet ez a betlehemi csillag sugároz az emberek szívébe. Ez a fény képes behatolni az ember szívének legrejtettebb zugaiba is, hogy már semmi sötétség, semmi rút, semmi félelmetes ne maradjon benne. 

Milyen sokféle érzés, gondolat járhatja át a szívünket, amikor a betlehemi fénybe tekintünk! Talán választ kapunk létünk nagy kérdéseire, és talán megvilágosodnak életünknek olyan korábbi eseményei, amelyek előtt eddig értetlenül álltunk. Vagy talán a betlehemi fény éppen azt az utat világítja most meg nekünk, amelyet eddig nem találtunk, ezért elindulni sem tudtunk a vágyott cél felé. 

Akik beengedik szívükbe a betlehemi fényt, azok életében biztosan világosság támad, sőt ők maguk is világossággá válnak mások számára. Sajnos ma sokaknak nincs emberük, aki világosságot gyújtana a gondolkodásukban, akitől megerősítést, bátorítást kapnának a mindennapi küzdelmeik közepette. De hála Istennek, ezen az ünnepen az emberek nagy része hajlamosabb a világosság befogadására! Készek a szeretet elfogadására, és még inkább vágyakoznak annak gyakorlására. Ez a betlehemi Gyermek egyik kérése: „Imádni az Istent, / És egymást szeretni...” (Ady Endre: Karácsony).

Mint mindig, úgy ma is igen nagy szüksége van az embereknek a betlehemi fényre. Éppen a napjainkban megmutatkozó egyéni, családi és társadalmi problémák mutatnak rá leginkább, hogy szükség van a betlehemi Istengyermek evangéliumára és erkölcsi tanítására. Nélkülük bizony nehézzé, néha elviselhetetlenül nehézzé válik az élet. Ezért sem értjük azokat az önmagukat haladó gondolkodónak tartó és látszólag humanista eszméket hirdető embertársainkat, akik igyekeznek kiiktatni a társadalmi élet színtereiről a keresztény szimbólumokat és a keresztény vallás megnyilvánulásait. December 21-én hallhattuk a híradásokból, hogy Németországban idén törekedtek kiiktatni a szóhasználatból az advent és a karácsony szavakat, mondván, hogy ezek zavarhatják a muzulmán vallás követőit. Az már kevésbé érdekelte őket, hogy ez nem bántja-e a keresztényeket? Ez tehát nem más, mint egy álhumanizmus mögé bújtatott tudatos keresztényellenesség, sőt egy agresszív ateizmus. 

De minden ilyen ellenségeskedés ellenére – vagy talán ezért még inkább – mi, keresztények rendületlenül valljuk, hogy Jézus, a betlehemi Istengyermek azért lett emberré, hogy az Atya szeretetéről tanúskodjék a világban. Szeretnénk, hogy minden ember tudomást szerezzen Isten irántunk való szeretetéről, arról, hogy Istennek mindnyájunkra gondja van, hogy mindnyájunkat ki akar szabadítani bűneink börtönéből. 

Jézus azért alapította az Egyházat, hogy az idők végéig hirdesse az evangéliumot minden embernek, hogy a betlehemi csillag fénye minél több ember szívébe beragyogjon, és az életét átalakítsa. Ugyanis az evangélium megismerése és követése teszi szabaddá az embert: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,31-32) – mondta Jézus a tanítványainak. De sokan vannak, akik szabadok akarnak lenni, s közben hamis elképzeléseik áldozataivá válnak! Nemcsak az általuk szükségtelennek tartott erkölcsi normáktól akarnak szabaddá válni, hanem az Egyháztól, de magától Istentől is, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. „Beteg a világ, nagy beteg” – mondja a költő, Ady Endre. Amikor már életének ajándékozójától és fenntartójától akar elszakadni az ember, az már felér egy szellemi öngyilkossággal, amelynek szükségszerűen pusztítás és pusztulás a következménye.  

Ezzel szemben Isten Fia azért lett emberré, hogy új emberekké váljunk, elhozza az igazi szabadságot, és mindnyájunkat meghívjon a szeretet országának szolgálatára, amely minden embernek békét kínál. Mégis, hány helyen a világban ma is embervér áztatja a földet, mert Jézus evangéliumának szeretettörvényével szemben a gyűlölet és a békétlenség uralkodik.

Jézus a béke követeként lépett a világba, ő a Béke Fejedelme – mondja róla Izajás próféta. Ahol befogadják Őt és a tanítását, ott megszületik a várva várt béke. Jézus bennünk való megszületése nem a külső adottságoktól és körülményektől függ. Ő nagyon egyszerű, minden kényelmet nélkülöző helyen született: egy betlehemi barlang istállóban. Ezzel is bizonyítva, hogy nem a szociális körülmények, nem a társadalmi rang szabja meg, hogy kinek a szívében születik meg. Ahol készséggel fogadják, és életükben irányító erővé teszik az evangéliumot, oda szívesen érkezik, és ott lakást vesz. Mennyivel kevesebb széthulló házasság, család lenne, ha az emberek végre elhinnék, hogy nincs más út, csak az Isten útja!

Testvérek! Naponta szembesülünk hitünknek és Jézushoz tartozásunknak a hiányosságaival és gyengeségeivel. Ezen keserű felismeréseink közepette hangzik fel Izajás próféta bátorítása a mai szentmise első olvasmányában: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad” (Iz 9,1). Ebből a jövendölésből halljuk ki a remény üzenetét, hogy bűneink ellenére is van kiút! Nem kell lelki sötétségben botorkálnunk, és epekedve várnunk Krisztus második eljöveteléig, mert Ő már első eljövetelekor elmondott és átadott mindent, amire szükségünk van egy örömteli földi és egy reménybeli örök élethez. „Ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete” (Iz 9,6). 

Ne tétlenkedjünk tehát, hanem mondjunk igent egész életünkkel annak, aki ma született Betlehemben! Vonakodás, halogatás és feltételek nélkül induljunk hozzá, „siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel oda érhessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk”. Ámen!

Győri Egyházmegye Sajtóirodája