Kitágult a liturgikus tér – Bemutatjuk a megújuló győri Nagyboldogasszony-székesegyházat

2017. december 14. (csütörtök) 9:00

Kategória: Győri Nagyboldogasszony-székesegyház (Belvárosi plébánia)

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház felújításáról Veres András győri megyéspüspök, Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora, Bognár István püspöki irodaigazgató, a Székesegyház plébánosa és Németh Attila sopronbánfalvi plébános számolt be a Magyar Kurír munkatársainak. 

A december 3-án átadott győri Nagyboldogasszony-székesegyház felújításának első fázisában a kegyoltár és környéke szépült meg. Ez azért vált szükségessé, mert a Könnyező Szűzanya oltára meglehetősen rossz állapotban volt már, és a világítása sem volt megfelelő. Emellett a bejáratoknál is végrehajtottak kisebb átalakításokat. A legnagyobb munkát azonban az aljzat felbontása jelentette. Eddig a burkolat egyszerű, az 1930-as években lerakott kövekből állt, melynek minősége méltatlan volt egy székesegyházhoz. A kövezetet bizonyos időközönként barna festékkel festették le, ami ugyan állagmegóvási szempontból talán megfelelő volt, de esztétikailag semmiképpen sem. Most ehelyett világos színű mészkőburkolat lett elhelyezve. Mielőtt ez megtörtént, sor került az alatta húzódó elektromos vezetékek – világítás, hangosítás, biztonsági hálózat – felújítására is. A kivitelező kérésére, biztonsági okok miatt zárták be a Székesegyházat a felújítási munkálatok első szakaszának idejére. Ez jó döntésnek bizonyult, mert olyan mértékű porral és kosszal járt az aljzat felbontása, hogy az mindenképpen ellehetetlenítette volna a szentmisék méltó megünneplését. 

A világítás is megújult. Az energiatakarékos lámpák most már nemcsak azt a részt világítják meg, ahol a hívek jelen vannak, hanem a templom teljes egészét. Ennek köszönhetően jól láthatók a Székesegyház azon műalkotásai is – a mennyezeti és az oldalfali freskók –, melyeket a rossz fényviszonyok miatt eddig nem vehettek szemügyre az ide látogató zarándokok. 

A felújítás célja, hogy a Székesegyház eredeti barokk szépségében legyen látható, és a mai liturgikus igényeknek is megfeleljen. A munkálatok befejezése után minden visszakerült az eredeti helyére, kivéve a szentélyben a barokk átalakítás után jóval később felépített stallumok, vagyis a kanonokok számára kialakított ülőhelyek, valamint a cancellus (áldoztatórács). 

A templom barokk átépítése a török hódoltság után, Zichy Ferenc püspök (1701–1783) aranymiséjére készült el. A kor legnagyobb művészei dolgoztak az átalakításon, így például Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) osztrák festő. Ahogyan ma visszakövethető, a stallumok a mai formájukban nem voltak részei a kialakított barokk templombelsőnek. Jól mutatja mindezt az is, hogy az oldalhajót a főhajóval összekötő oszlopokat és mellékoltárokat meg kellett faragni azért, hogy beépíthessék ezeket a padokat. A korabeli leírások szerint az is megállapítható, hogy legalább három stádiuma lehetett a stallumok beépítésének. Az utolsóra a XIX. század végén vagy a XX. század elején kerülhetett sor. 

Somogyi Antal nagyprépost, művészettörténész 1936-ban meg is jegyzi, hogy a barokk templombelsőbe nem illeszkednek a stallumok. Ő úgy gondolta, hogy lehettek stallumok a Melchior Hefele (1716–1794) által tervezett templomban is, de nem ilyen méretben. Somogyi Antal szerint ugyanis a mellékoltárokat a magas stallumok mintegy „kettévágják”: „A szentélyt a hajótól mind a három hajóban díszes rácsos vasajtókkal ellátott kőkorlát választja el, amely a főhajót – mivel a kanonoki stallumok is a szentélyben foglalnak helyet – majdnem középen osztja ketté: egy pillérközt foglal el a kórus szélessége, négy pillérköz a főhajóban a hívek helye; két pillérközbe vannak beillesztve a stallumok, amelyeknek magas támlája a földszinten elválasztja a főhajó terét a mellékhajóktól. Mivel ez a támla teljesen értelmetlen magasságban metszi a mögötte álló s a pillérekhez illesztett mellékoltárok fölépítményét, ez az éppen nem szerencsés metszet s a stallumok támláira állított hatalmas angyalszobroknak találkozása a mellékoltárok gazdag kiképzésű felépítményével úgyszólván az egyetlen komolyabban zavaró dolog a székesegyházban. Nem gondolnám, hogy Hefele tervei szerint a stallumok magasabbra emelkedtek volna a pillérek lábazatánál – a mostani támlák empiredíszűkkel későbbi eredetűek – s akkor valószínűleg minden rendben volt.” (Somogyi Antal: A győri székesegyház művészete. In: Győregyházmegye múltjából, I. szám.) Az elmúlt fél évben elvégzett felújításnak köszönhetően művészeti szempontból egységesebbé vált a Székesegyház.

Lelkipásztori oldalról is indokolt volt ez a döntés. A stallumok hatalmas teret foglaltak el a Székesegyházban, gyakorlatilag három folyosóra osztották azt, és a szentmise ünneplésekor a miséző papot teljesen elválasztották a hívektől. Mintegy 20-25 méterre voltak az oltártól azok a padok, ahol a hívek helyet foglalhattak.

A hívek nagy örömmel jönnek a megújított, tágas templomba. Először még bátortalanok voltak, ám a miséző pap invitálására szívesen foglalták el helyüket azokban a széksorokban, ahol száz ember is kényelmesen elfér. Most, télen az sem elhanyagolható szempont, hogy erre a részre padlófűtést szereltettek be. 

A győri Székesegyházat minden évben sok zarándok keresi fel. Elsősorban a Könnyező Szűzanya oltárát – mely az átalakításnak köszönhetően most már jól látható a szentély előtt elhelyezett új ülőhelyekről – és a Héderváry-kápolnát, amely a Szent László-hermát és Boldog Apor Vilmos vértanú püspök sírját őrzi. A Szent László-herma ebben az évben még a Szent László Látogatóközpont Káptalandomb 13. szám alatt található kiállítóterében látható. A Héderváry-kápolna biztonságtechnikai rendszerének kialakításával a Szent László-herma is visszatérhet a Székesegyházba, ez várhatóan a következő évben valósul meg. 

A Könnyező Szűzanya oltáránál továbbra is lehetőség van a szentmisék megünneplésére. A megújuló Káptalandomb és a Székesegyház várja a híveket. 

A felújítás az Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatallal együttműködésben történt. A következő fázisban a falak és a mennyezeti freskó restaurálása, kijavítása fog megtörténni. Ennek során már nem zárják be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházat.

Baranyai Béla/Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila