Cs. Varga István tartott előadást Arany János szakrális költészetéről

2017. december 4. (hétfő) 8:00

Kategória: Hittudományi Főiskola

November 29-én került sor a Hitünk és életünk szabadegyetem harmadik előadására az idei tanévben. Az előadó, Cs. Varga István József Attila-díjas irodalomtörténész az Arany János-évhez kapcsolódóan Arany János szakrális költészetéről beszélt. Ez alkalommal is teljesen megtöltötték a győri szeminárium kápolnáját az érdeklődők.  

Az előadó Arany életművét a költő személyiségének és neveltetésének tükrében vizsgálta. Négy fő témakörre alapozta megállapításait: szakralitás, szenvedés, a nőről alkotott kép, Arany közéleti szereplése, a Habsburgokkal kapcsolatos állásfoglalása. Előadása elején elmondta, a versek és költemények egész sora bizonyítja, a mélyen hívő református Arany számára természetes volt, hogy tanúságtételét a nyilvánosság előtt is megvallja. Ő volt az a költő, aki ki merte mondani: „A LÉLEK ÉL: találkozunk!” (Juliska sírkövére). Fiamnak című versében pedig így fogalmaz: „Kis kacsóid összetéve szépen, / Imádkozzál, édes gyermekem.” Nem csupán maradandót alkotott, hanem szellemi, lelki értéket teremtett poézisével. Szerényen élt, és szerényen gondolkodott magáról is. Hitvallását azokkal a szavakkal is kifejezhetjük, amelyeket Toldi szájába adott: „De nem köszönöm azt magam erejének: / Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének”. Arany János szakrális költészetéhez kapcsolódik a szenvedés misztériuma, a mysterium passionis. Költészetében tetten érhető az a türelem, amellyel a betegségek terhét viselte. Elfogadta Isten kezéből, és a maga sajátos humorával a mindennapok gondjai fölé emelkedett. Jó példa erre Szenvedek én... című verse.

Előadása második felében Cs. Varga István arról beszélt, miként jelenik meg a költő életművében a családról és a nőről alkotott kép. A Családi kör és a Toldi szerelme bizonyítja, hogy Arany megkülönböztetett tisztelettel viseltetett a nők iránt. Költeményeiben tiszta és erényes női karaktereket rajzolt meg. A református, konzervatív költő a hagyományos értékek híve volt. Politikai magatartása is ezt tükrözi. Ferenc József látogatásakor betegségére hivatkozva nem fogadta el, hogy köszöntőt írjon, ehelyett megírta A walesi bárdok című balladáját. Visszavonultan élt, de hangját visszavonultságában is hallatta. Amikor Ferenc József aláírta Arany számára a Szent István-rend kiskereszt-fokozatának adományozásáról szóló okmányt, a kitüntetést nem volt hajlandó elfogadni, és amikor mégis kézbesítették neki, akkor sem vette azt szívesen. „Azt beszélik, rendjelt kaptam – Nem vetettem, mért arattam?” – írta később megjelent versciklusában – „Ami benne fényes: / Az irodalomé; / Ami benne kényes: / Egyedül magamé.” (A csillag-hulláskor)

Bár ő maga nem tartotta magát érdemesnek a kitüntetésre, Arany Jánosban a legnagyobb költőink egyikét tisztelhetjük, a legmagyarabb költőnek is nevezhetjük – összegezte előadását a neves irodalomtörténész. Költőink és íróink egész sora méltatta őt (Ady, Babits, Mikszáth, Krúdy, Márai). Költészetünkben ott van Arany öröksége, és ez az örökség nemcsak a könyvek lapjain, hanem az emberi szívekben él tovább.

A Hitünk és életünk szabadegyetem következő előadása december 13-án 18 órakor kerül megrendezésre. Az előadó, Bodó Zoltán mosonmagyaróvári plébános az adventi időszakról és a karácsonyi ünnepkör kialakulásáról fog beszélni.

Kelemen Dávid
Fotó: Németh Péter 

Cs. Varga István tartott előadást Arany János szakrális költészetéről

Cs. Varga István tartott előadást Arany János szakrális költészetéről

Cs. Varga István tartott előadást Arany János szakrális költészetéről

Cs. Varga István tartott előadást Arany János szakrális költészetéről