A szélsőségek szorításában is hűségesen szolgálni – Lukácsi Zoltán ezüstmisét mutatott be Apor püspök tiszteletére

2017. november 29. (szerda) 6:00

Kategória: Boldog Apor Vilmos püspök

Lukácsi Zoltán székesegyházi kanonok, a Győri Hittudományi Főiskola rektora ezüstmisét mutatott be októberben az orsolyita nővérek győri Szent Anna-templomában Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére. A szentmisén koncelebrált Bognár István püspöki irodaigazgató, városplébános és Magyaros László győr-belvárosi segédlelkész. 

Lukácsi Zoltán visszaemlékezett gyermekkorára, amikor még csak titokban lehetett beszélni Győr vértanú püspökéről. De miként Jézus mondja: „amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni” (vö. Lk 12,3), 1997 novemberében, boldoggá avatásakor világszerte megismerhették Apor Vilmos élettörténetét. Az elmúlt húsz évben tettünk eleget azért, hogy felfedezzük Vilmos püspök lelki és szellemi örökségét? – tette fel a kérdést a pappá szentelésének 25. évfordulóját ünneplő lelkipásztor. Fontos, hogy minél jobban elmélyüljünk Apor Vilmos lelki hagyatékának ismeretében, és lehetőségeinkhez mérten továbbítsuk mások számára is a megszerzett ismereteket – buzdította a résztvevőket Lukácsi Zoltán, akinek a vezetésével a Győri Egyházmegyei Levéltár munkatársai feldolgozták és kiadták Apor Vilmos kéziratainak jelentős részét a közelmúltban. 

Lukácsi Zoltán szentbeszédében az életmű feldolgozásának tapasztalatait is megosztotta: „A munka közben egy világ nyílt meg számomra, a boldog püspök gondolatvilágának, lelkiségének hatalmas tárháza. S ezek megerősítették bennem azt, hogy Apor Vilmos nem egyszerűen csak egy szerencsétlen áldozata lett a II. világháborúnak. Már fiatalkori írásaiban megjelenik a nők nevelésének, védelmének, a modern világban rájuk váró veszedelmeknek a gondolata, másrészt az önfeláldozás, a vértanúság vállalásának gondolatköre. Nem állíthatom, hogy Apor Vilmos tudatosan vértanú akart lenni, de az nyilvánvaló, hogy tudatosan vállalta a vértanúságot.”  

Apor püspök a háború borzalmait megtapasztalva sem vigasztalan, hanem épp ellenkezőleg: az Isten felé irányítja az emberek gondolatait, helyes értékrendet közvetít számukra. Apor Vilmos, aki maga is báró, gazdag ember volt, tudta, hogy Isten színe előtt az embernek csak a lelkéért kell számot adnia, minden más hiábavalóságnak számít. Így tanított Apor püspök 1944 júniusában egy szentmise alkalmával: „Ma úgy gyűltünk össze szentmisére, hogy azt se tudjuk, nem szakítja-e félbe ezt a szentbeszédet vagy ezt a szentmisét a szirénák vészes búgása, hogy nem visz-e el egyikünket egy lezuhanó bomba. Valóban alkalmas hangulat a lelkigyakorlatra. Szemünk előtt peregtek le olyan események, melyek ijesztő fénnyel rávilágítanak az igazságra: »Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság«: Amikor eddig jómódú emberek rövid idő alatt teljesen elszegényedtek. Előbb az egész vagyonért reszkettek, azután egyes kis csecsebecséért, drága emléktárgyakért, néhány napi élelmiszerért verítékeztek utóbb, hurcolták magukkal – végül már csak a puszta életért remegtek még, hogy ki tudja hol, ki tudja, mily keservesen továbbvonszolhassák. Könnyezve néztük ezt a kegyetlen sorsot, s végül azt mondtuk: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri magának, lelkének azonban kárát vallja?«” 

Apor Vilmos mindig emberi szempontból közelíti meg a háborút, a történelmi helyzetet, és azt keresi, hogy mit tud az ember a lelki épülésére fordítani a szörnyű idők tapasztalataiból. A szélsőségektől mentes, mind a jobb oldali, mind a baloldali zsákutcák között ő a krisztusi keresztény, katolikus kiegyensúlyozottságot, értékrendet képviselte: a család, a szeretet, a hit állnak a gondolkodásának középpontjában. Soha nem letargikus, mindig vigasztal, mindig reményt ad, paptestvéreit, munkatársait mindig buzdítja a helytállásra, akár a vértanúság vállalására, és a híveket a Krisztushoz való fordulásra. Apor Vilmos valóban alter Christus, Krisztus képmása, aki származástól, politikai meggyőződéstől függetlenül szemlélte az embert. 

Apor Vilmos lelkiségének középpontjában a példamutatás áll: tudta, hogy aki többet kapott, attól többet is követelnek. És mint főpap, mint báró tisztában volt azzal, hogy az emberek föltekintenek rá, s neki kötelessége úgy viselkedni, hogy igazi példakép lehessen az emberek számára. 

Lukácsi Zoltán elmélkedésében Apor püspök Mária iránti szeretetét, tiszteletét is kiemelte: a vértanú főpásztor rámutatott arra, hogy Mária napsütést és derűt tud adni a bánattal, szomorúsággal, vérrel és halálhörgéssel teli világban is. Mária senkit sem hagy magára, aki bizalommal fordul hozzá – így bátorította Vilmos püspök a rábízottakat a világégés idején. 

December 4-én 18 órai kezdettel Németh László általános püspöki helynök mutat be szentmisét Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Torda Béla