Ősbemutatóval és előadásokkal folytatódtak a Szent László-estek októberben

2017. november 10. (péntek) 7:00

Kategória: Szent László-év

Október 12-én Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosa a Szent László-herma közép- és kora újkori történetéről tartott előadást, október 17-én pedig Székely Zoltán művészettörténész, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatója mutatta be Szent László képzőművészeti ábrázolásait a győri Múzeumházban, a Magyar Katolikus Kulturális Hetek keretében. Ez utóbbi programon zenei élményben is részük lehetett a jelenlévőknek, hiszen meghallgathatták Lehotka Gábor (1938-2009) orgonaművész, zeneszerző Téged egek áldanak című himnuszát Bognár Krisztina énekművész, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének tanára és Pődör Lea, a győr-révfalui Szentháromság-templom kántora, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének hallgatója előadásában, valamint Maróti Gábor egyházmegyei zeneigazgató, zeneszerző ősbemutatóját: az Örülj, Krisztus szűz Szülője című himnusz csendült fel Bognár Krisztina és Soós Gábor orgonaművész tolmácsolásában. 

Nemes Gábor előadásában ismertette Szent László ereklyéinek történetét: a lovagkirály szentté avatását III. Béla kezdeményezte, amelyre 1192 júniusában került sor. A szentté avatási eljárás idején a váradi székesegyházban található sírhely fedlapját felemelték, Szent László csontjait kivették, és azokat különböző ereklyetartókban helyezték el. A Győri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosa kiemelte, hogy Váradon őrizték Szent László koponyaereklyéjét, valamint két karereklyéjét. A szent király állkapocsereklyéje feltehetően a bolognai ágostonos kolostorban található. Ezt támasztja alá Antonio di Paolo Masini 17. századi, Bologna perlustrata című kalendáriuma, amelyben a szerző a szenteket emléknapjuk és helyi tiszteletük szerint veszi számba. A kiadványban június 27. napjánál szerepel Szent László neve, Magyarország királyaként megjelölve. Az itáliai szerző arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy az ágostonosok San Giacomo Maggiore bazilikájában található Szent László teljes állkapocsereklyéje. Nemes Gábor elmondta, hogy még tudományos vizsgálatra vár a bolognai ereklye valódiságának bizonyítása: ezt a Győrben őrzött koponyaereklye és a bolognai állkapocscsont DNS-ének összevetésével lehet igazolni. 

A zágrábi székesegyházban őrzik Szent László jobb alkarcsontját. A zágrábiak Szent István karereklyéjét adományozták a váradiaknak közös védőszentjük, Szent László ereklyéért cserébe.  Nemes Gábor az ereklyék ismertetésekor a Raguzában őrzött ereklyére is kitért: ide feltehetően ferences közvetítéssel érkezett a Szent László-ereklye. A raguzai ereklye tartóján Szent László mártírként szerepel: ennek valószínűleg az az oka, hogy olyan környezetben volt az ereklyetartó, ahol nem ismerték Szent László életét. 

Az első fejalakú ereklyetartó – amelybe belehelyezték a koponyacsontot a szentté avatás után – 1406 táján egy tűzvészben megsérült a váradi székegyházban, azonban az ereklye ép maradt. Az új ereklyetartó lett a ma ismert herma. A Szent László-hermát János Zsigmond rendeletére vették leltárba 1557-ben, majd az 1500-as évek közepén a keresztény felekezetek közötti villongások miatt a Báthory család ecsedi várába menekítették, innen került Gyulafehérvárra. A politikai konfliktus miatt száműzött erdélyi püspök, Náprági Demeter az 1600-as évek elején Prágába menekült. A száműzetésbe nemcsak a hermát, hanem értékes könyvtárát is magával vitte. Prágából Pozsonyba költözött, majd 1607-ben győri megyéspüspök lett, a hermát a győri Nagyboldogasszony-székesegyháznak ajándékozta. A Szent László-herma eredeti helye nem a Héderváry-kápolnában, hanem Szent István diakónus oltárán volt. Oltárterítőként a Mátyás-miseruhát használták, amely ma a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár gyűjteményében látható. 

Náprági Demeter 1619-es halálát követően, 1683-ban a Szent László-hermát Telekessy István győri kanonok, későbbi egri püspök menekítette a török támadás miatt Győrből Sopronba. A száműzetés időszakában Telekessy megjárta a Szent László-hermával Bécsújhelyt, Borostyánkő várát, Lékát és Kőszeget. A herma a törökök elvonulását követően kerülhetett vissza Győrbe. 

Székely Zoltán korszakok szerint, konkrét példákon keresztül mutatta be a Szent László-ábrázolások jellegzetességeit. Ismertetését a váradi káptalan 13. századi pecsétjével kezdte, amelyen Szent László kezében megjelenik a csatabárd. Ez a fegyver a lovagkirály attribútumává vált. A művészettörténész rávilágított arra, hogy a Szent Lászlóról készült ábrázolások virágkora a 14. században kezdődik. Szent László kultuszát erősítette a nápolyi Anjou-ház, amely női ágon rokonságban állt az Árpád-házzal. A 14. századi Szent László-ábrázolások meghatározó témája a kerlési vagy cserhalmi ütközet, amelynek során – a hagyomány szerint – László üldözőbe vett egy kun vitézt, aki el akart rabolni egy magyar lányt. Az ütközet képzőművészeti megfogalmazását láthatjuk Erdély, a Felvidék és Közép-Magyarország számos településén. Ezek közül az egyik legszebb a kakaslomnici csatajelenet: az ábrázolás különlegessége, hogy a kun szájából lángnyelvek törnek elő, jelezve, hogy nem pusztán egy legenda megörökítéséről, a kereszténység és pogányság küzdelméről, hanem tágabb értelemben a jó és a rossz harcáról van szó – fogalmazott a szakember. Szent László és a kun küzdelme helyet kapott az udvari művészetben is, erre példa a Képes krónika. A kunnal folytatott küzdelem különleges értelmezését nyújtja a Magyar Anjou Legendárium, amely valószínűleg a nápolyi Anjou család számára készült, s amelyben kiemelt helyet kapott a magyarországi szentek bemutatása. Feltehetően azért, hogy a Nápolyban élő, magyar dinasztiához tartozó gyermekek megismerjék a magyar szentek történetét.  A Magyar Anjou Legendáriumban az elrabolt lány koronát visel: a lány nem más, mint Szűz Mária, aki végül megkoronázza a lovagot. Ez az ábrázolás Szent László Mária-tiszteletére irányítja a figyelmet. 

Szent László máriás lelkületének kifejezése visszatér a Szent Lászlót védőszentként tisztelő II. Ulászló király 1506-os guldinerén: itt a szent király lovon jelenik meg, felette látható a Szűzanya a kis Jézussal. Bernhard Strigel 1515 körül készített festményén – amelyet a budapesti Szépművészeti Múzeumban őriznek – II. Ulászlót ismerhetjük fel gyermekei és a közbenjáró Szent László társaságában, a gyermek Jézust a karjában tartó Szűzanya előtt. 

Győrben is találunk példát Szent László Mária-tiszteletének képzőművészeti megfogalmazására. A Nagyboldogasszony-székesegyház Könnyező Szűzanya-kegyképe mellett láthatjuk Szent László szobrát. A lovagkirály kezében rózsafüzérrel átfont kard jelzi, hogy az imádság csaták sorsát döntheti el. A székesegyházi ábrázolás előképe az a Johann Schott által készített illusztráció, amely Hevenesi Gábor Régi Magyar Szentség című, 1692-es kiadványában található. Szent László nemcsak a székesegyház apszisában, a Mollinarolo-féle fekete oltáron vagy Maulbertsch mennyezetfreskóján tűnik fel, hanem a gazdagon díszített padok egyikén is.  A számos győri Szent László-ábrázolás közül Székely Zoltán kiemelte a Loyolai Szent Ignác bencés templom Magyar Szentek-oltárán és Szent Pál-oltárán megjelenő lovagkirályt.  

Az előadó beszélt a fejereklye és a Szent László-herma képzőművészeti feldolgozásáról is: Szent László fejereklyéjére utal a Dongó Mihály győri őrkanonok portréján megjelenő koronás koponya, a Maulbertsch által megálmodott váci Szent László-alak ruházatán pedig a hermán látható palást mintái köszönnek vissza.

Szent László alakja a 20. és a 21. századi műalkotásokon sem merül feledésbe: gondoljunk csak a győri Szent Imre-templom falképeire, amelyek Szőnyi István keze munkáját dicsérik, vagy Árkayné Sztehló Lili üvegablakaira, amelyek a győri székesegyház Héderváry-kápolnáját díszítik, illetve Lebó Ferenc érmeire, reliefjeire és szobraira – zárta előadását Székely Zoltán.

2017. november 23-án 17 óra 30 perctől Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, egyetemi docens, tanszékvezető (PPKE BTK, Piliscsaba), a Szent László Társulat társelnöke előadást tart Él(tethet)ő irodalmi és zenei emlékek Szent László királyról 1192-től napjainkig címmel a Szent László-estek programsorozat záró alkalmán a győri Múzeumházban. A belépés díjtalan. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit! 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Ács Tamás