„Te jól tudod, / mennyi kínt bír el az ember...” – Zilahi Gézára emlékeznek paptestvérei

2017. október 29. (vasárnap) 20:00

Bognár István győri városplébános, püspöki irodaigazgató és Zebedics József nyugalmazott győr-szigeti plébános nekrológot írt Zilahi Géza tiszteletbeli kanonok emlékére. Zilahi Géza 2017. október 26-án, életének 76., papságának 53. évében otthonában, a győr-szigeti plébánián a betegek kenetével és a szent útravalóval megerősítve elszenderült az Úrban, és az örök hazába költözött. Bognár István és Zsebedics József írását teljes terjedelmében közöljük. 

*** 

Géza atyáról való megemlékezésemben – miután megköszöntem a mi jó Urunknak, hogy a Létbe hívta, s mielőtt hazahívta, mulandó földi léte alatt én is megismerhettem –, két dolgot szeretnék külön is kiemelni: imádságos életét, valamint  hosszú betegségét, a mindennapok szenvedéseinek tudatos vállalását. 

Mint szemináriumi spirituális, az 1991-93-as években tanított minket, papnövendékeket is imádkozni. Ahogy Keresztelő János, s maga az Úr Jézus is tanította erre tanítványait. Mindig tisztelettel hallgattuk, vettük körül. Pedig nem elsősorban szavakkal, előadásaival, hanem mindig előttünk álló, eleven és hiteles példájával tanított. Sokat idézett pápai és zsinati okmányokból, nagy lelki mesterektől, többek között Alkuintól, Dom Columba Marmiontól, de mégsem ezek maradtak meg bennem igazán. Sokkal inkább megfogott imádságtól átitatott lényével, már puszta jelenlétével. Gyakran találtam elmélyült imában a kápolnában, vagy spirituálisi szobájában. Ha észrevett, rögtön tudta, hogy vele szeretnék beszélni: egyszeriben becsukta az imakönyvét, és csak rám figyelt. Nagyon sok gyakorlati, bölcs tanácsot adott gyónások, lelki beszélgetések folyamán, melyek azóta is segítenek, eligazítást nyújtanak a mindennapi élet lelki labirintusaiban.

Pár szóban szeretnék még több évtizedes szenvedésének, betegségeinek tudatos felajánlásáról is említést tenni. Már önmagában is elgondolkodtató, ahogyan egy stramm, sportos és egészséges fiatalembernek lelkipásztori szolgálata kezdetén szembesülnie kellett egyre súlyosbodó, s tulajdonképpen gyógyíthatatlan betegségének tüneteivel. Ő maga röviden úgy szokott fogalmazni, hogy az Úr ezzel a kereszttel, röghöz kötöttséggel bizonyosan megóvta valami még nagyobb rossztól. Mindenki számára példát adott a testi-lelki szenvedések elviselésével és hordozásával. Ahogy Mécs írja Alázat című versében: „Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet." És ahogyan Babits írja a Balázsolásban: „Te jól tudod, / mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall / még az Isten jósága sem, / s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is / olyan nagy dolog a halál."

Bognár István

***

Zilahi Géza atya személyében egy szent életű pap ment el közülünk. Egész életében keményen és következetesen élte a szemináriumban megtanult papi életformát. A napi szentmise, melyet betegsége miatt a szobájában mutatott be, nem maradhatott el, életének ez volt a középpontja. A rózsafüzér rendszeres imádkozása, a papi zsolozsma lelkiismeretes elmondása, az elmélkedés és a lelki olvasmány kitöltötte egész napját. Ebben is példaadó volt mindannyiunk számára. Mint Tatán született kapucinus növendék, ismerte a szerzetesség titkát. Spirituálisként segítette a kispapokat. Értékes javaslataira bizalommal számíthattam, amikor a Győri Papnevelő Intézet életéről szóló könyvemet írtam.

Minden vasárnap átbotozott a győr-szigeti plébániatemplomba, és ott végezte hűséggel a gyóntatás nem könnyű feladatát. Az utolsó hónapban autóval vittük át, mert nehezen közlekedett. Október utolsó vasárnapján nem volt többé fény a gyóntatószékében, mert elköltözött tőlünk az örök világosságra. Készségesen segített a lelkipásztori szolgálatban több mint negyven esztendőn keresztül. Most úgy érzem, hogy a jövőben égi segítőnk lesz.

Köszönjünk áldásos papi szolgálatát!

Zsebedics József

Fotó: Pixabay.com