„Mindannyian szentek vállán állunk” – Szent Lászlóra emlékeztek a bécsi Pázmáneumban

2017. október 15. (vasárnap) 20:00

Kategória: Szent László-év

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentmisét mutatott be a bécsi Collegium Pazmanianumban a Szent László-év alkalmából. A szentmise elején a koncelebráló Varga János, a Pázmáneum rektora köszöntötte Veres András püspököt, aki örömének adott hangot, hogy a Szent László tiszteletére meghirdetett emlékévben szerte a Kárpát-medencében számtalan megemlékezésen és közös imádságon vehetett már részt.

Szentbeszédében a főpásztor emlékeztetett: Szent István művét Szent László király erősítette meg, így az emlékév mindenekelőtt a hálaadásról szól, ugyanakkor könyörgésünket is magában foglalja. A győri megyéspüspök felvezető szavai után feltette a kérdést: hogyan, miként lehetett László egyszerre király és szent? Veres András ezzel kapcsolatban felelevenítette László király édesanyjának, a lengyel Richéza királynénak gyermeke lelki életében betöltött szerepét. Neki köszönhette László, hogy később a hit útján tudott járni, katonaként és uralkodóként is – fejtette ki a szentmise szónoka, hozzátéve: a krónikák szerint László nem abban kereste a királyi méltóságot, hogy első legyen, hanem abban, hogy használjon.

Veres András Szent László személyével kapcsolatban hangsúlyozta: László élete Krisztusnak adott élet volt, amelyet a legendák is igazolnak, sőt, már a király földi életében történeteket meséltek hősiességéről. A püspök Prohászka Ottokárt idézve hangsúlyozta, hogy „a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté”.

A továbbiakban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke utalt Szent László király életének eseményeire, lelki nagyságára István és Gellért szenttéavatási ügyének kezdeményezésében, hiszen István volt az, aki László nagyapját megvakíttatta. Elhangzott a prédikációban az is, hogy a királyi szolgálatra nem önmagát tette meg, hanem arra testvére, Géza halála után kérték fel.

Veres András szentbeszédének végén rámutatott arra, hogy mindannyian szentek vállán állunk, így emlékeznünk kell az örökségre, amelyet ránk hagytak, megbecsülve azt. Szent László példájára meg kell erősödnünk, hogy a boldogság iránti vágyunk beteljesedhessen. A főpásztor Szent Lászlóhoz intézett fohásszal fejezte be ünnepi szentbeszédét.

A szentmisén elhangzott Dombó Dániel Missa in honorem Sancti Ladislai regis című műve, a bécsi magyar Cantus Arcis kórus előadásában.

A szentmisét követően emlékülést tartottak, illetve megnyitották a Szent László-év programsorozatához kapcsolódó kiállítást a Pázmáneum első emeletén. A Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka Klub és a Collegium Pazmanianum közös szervezésében megvalósult eseményen jelen volt Gaal Gergely országgyűlési képviselő, a Szent László-év Tanácsadó Testületének elnöke, Lomniczi Zoltán, a Szent László-év Tanácsadó Testületének tagja, Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, valamint Karácsonyi Zoltán főosztályvezető.

Az emlékülést a Pázmáneum dísztermében tartották. Varga János rektor felszólalásában elmondta, hogy „jó föltekinteni” arra a Lászlóra, aki „egy fejjel magasabb” volt mindenkinél, s ez a gesztus nemcsak fizikailag értelmezhető, hanem lelki értelemben is. Az isteni kegyelem működése nélkül ugyanis nem lehetséges ez a feltekintés, sőt egy másik értelemben felmutatás, amely az egész emlékév lényege.

Szilágyi Péter helyettes államtitkár köszöntője során emlékeztetett a király tiszta hitére és erős kezére, az ország védelmezőjeként bemutatva Szent Lászlót. Kiemelte továbbá országokat összekötő szerepét, amely kapcsán felhívta a figyelmet a Mariazellben található Szent László-kápolnára, de megemlítette az ausztriai kapcsolatokat is, középpontba állítva a heiligenkreuzi cisztercita apátságban őrzött 13. századi kódexeket, amelyek Szent László legendáit őrzik.

Gaal Gergely országgyűlési képviselő, a Szent László-év Tanácsadó Testületének elnöke ezt követően nyitotta meg a Pázmáneum első emeletén megtekinthető kiállítást. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékév négy fontos helyszíne, Krakkó, Zágráb, Győr és Nagyvárad – földrajzi elhelyezkedésüket tekintve – egy keresztet formáznak. Hangsúlyozta, hogy az Árpád-házi királyok kora a magyar történelem legdicsőségesebb időszakát jelentette. A megemlékezés a Cantus Arcis kórus előadásával zárult.

Szöveg: Várkonyi Borbála, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa

Fotó: Kalló Zoltán

Magyar Kurír