Az egyházzene segít az istenarc felfedezésében – A győri bencés gimnázium kórusának újjászervezéséért adtak hálát

2017. szeptember 11. (hétfő) 20:00

Tizenöt évvel ezelőtt, 2002-ben Kelemen Áron OSB szervezte újjá a győri bencés gimnázium kórusát Collegium Musicum Jaurinense néven, amelynek elődeit olyan egyéniségek vezették, mint Istvánffy Benedek, a XVIII. században élt, szentmártoni születésű, Győrben működő zeneszerző és Jáki Teodóz OSB népdal- és népénekkutató. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén Veres András megyéspüspök – aki győri bencés diákként tagja volt a Jáki Teodóz által vezetett kórusnak – hálaadó szentmisét mutatott be az újjászervezés jubileuma alkalmából. A szentmisén a jubiláló kórussal együtt végzett zenei szolgálatot annak testvérkórusa, az Augsburger Domsingknaben, valamint közreműködött Soós Gábor orgonista a Győri Filharmonikus Zenekar művészeivel. A zenei szolgálatot Reinhard Kammler, az augsburgi fiúkórus karmestere és Kelemen Áron OSB vezette. 

A szentmise ordinariumaként elhangzott Istvánffy Benedek Szent Dorottya-miséje, amelyet a zeneszerző Zichy Ferenc győri püspök pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára komponált. A zeneszerző halála óta mind ez idáig nem volt példa arra, hogy élő liturgia részeként, győri püspök által bemutatott szentmisén csendüljön fel Istvánffy Benedek remekműve – hangsúlyozta Kelemen Áron OSB. 

Veres András szentbeszéde elején emlékeztetett arra, hogy Mária születésével a megváltás belátható közelségbe került, hiszen majd felnövekedvén neki adja hírül az angyal, hogy gyermeke a várva várt Messiás lesz. Miért éppen Máriát, ezt az egyszerű, szegény názáreti lányt választotta Isten? – tette fel a kérdést a főpásztor. Akár királyi palotákban, gazdagabb családokban is lett volna asszony, aki világra hozta volna az Üdvözítőt. Ahhoz, hogy megértsünk valamit Isten választásának logikájából, érdemes felidéznünk Sámuel első könyvéből Dávid kiválasztását. Sámuelt elküldte az Úr Izájhoz, akinek nyolc fia volt, hogy közülük válassza ki Saul király utódját. Sámuel a következő intelmet kapta Istentől: „Ne a külsejét és magas termetét nézd (…). Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16,7) Ha ezt megértjük, akkor közelebb kerülünk kérdésünk megválaszolásához: azért Máriát választotta Isten a Megváltó édesanyjának, mert a szívét látva méltónak találta őt erre a küldetésre. Mária kész volt minden erejével, gondolatával és cselekedetével Istent szolgálni. 

A győri megyéspüspök felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy a külsőnkkel való foglalatoskodás mellett elhanyagoljuk lelkünk ápolását. Miként Pál apostol írja, Krisztust kell magunkra öltenünk (vö. Róm 13,14). Az Úr tervei szerint kell szépítenünk, formálnunk istengyermeki mivoltunkat. Reményik Sándor ennek a belső igénynek ad hangot Istenarc című versében: „Egy istenarc van eltemetve bennem, / Tán lét-előtti létem emlék-képe! / Fölibe ezer réteg tornyosul, / De érzem ezer rétegen alul, / Csak nem tudom, mikép került a mélybe. / (…) / Egy istenarc van eltemetve bennem: / Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. / Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. / S bár világ-szennye rakódott reája, / Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.” Küldetésünk az, hogy azt az istenarcot, amit kaptunk, mindnyájan felszínre hozzuk, felszínen tartsuk, műveljük, szépítsük, hogy Isten szeretete, jósága általa váljék láthatóvá a világ számára. Így a Szűzanyához hasonlóan mi is Isten tervének megvalósítóivá válhatunk. „Az az egyházi zene, amit ti műveltek, hozzájárul az istenarc felfedezéséhez, megőrzéséhez, felragyogtatásához. Isten adjon nektek ehhez továbbra is erőt, elkötelezettséget, segítséget!” – buzdította a kórustagokat Veres András. 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Tóth László/Győri Egyházmegye Sajtóirodája