Az imádság a lélek lélegzése – A Győri Egyházmegye hitoktatói Te Deummal adtak hálát az elmúlt tanévért

2017. július 1. (szombat) 10:00

A Győri Egyházmegye hitoktatói Te Deummal adtak hálát az elmúlt tanévért június 22-én a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet kápolnájában. A hálaadó szentmisét Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke celebrálta. 

A főpásztor szentbeszédében az imádságról elmélkedett. Életünk akkor lesz igazán örömteli, boldog, ha szüntelenül imádkozunk – ezt tanította Jézus. Az imádság segít bennünket abban, hogy megtapasztaljuk Isten közelségét. Nem véletlen, hogy az apostolok szerettek volna jól imádkozni – mutatott rá Veres András. A tanítványok azért kérték az Urat, hogy tanítsa meg őket imádkozni, mert látták, hogy Jézus milyen egyedi módon, milyen átszellemülten és odaadóan tudott imádkozni. Az ember Isten iránt érzett szeretetét az imádság által fejezi ki, az imádság a lélek lélegzése. Lelkünknek olyan fontos, elemi szükséglete az imádság, mint testünknek a levegő. Az imádság kiutat jelent földi életünk nehézségeiből, gyötrelméből és keserűségéből.  

Akit nem tanítanak meg imádkozni, az úgy áll, mintha alapvető tevékenységekre nem tanították volna meg, mintha nem tanították volna meg beszélni. Az imádság Istennel összekötő anyanyelv, az Istennel való kapcsolatunk anyanyelve, amelynek kimaradása súlyos következményekkel jár az egyén életében. A győri megyéspüspök azt kérte a hitoktatóktól, hogy legyenek megértőek és türelmesek, amikor azt tapasztalják, hogy a gyerekek úgy érkeznek otthonról, hogy az alapvető imádságok mellett még a keresztvetést sem ismerik. Arra buzdította a hitoktatókat, hogy tanítsák meg a gyerekeknek az imádság anyanyelvét, az Istennel való beszélgetés nyelvét. A gyerekek sokféle készséget elsajátítanak: megtanulják az emberi nyelvet, zenélni, rajzolni, tornázni tanulnak. A legfontosabb azonban az, hogy az ember megtanuljon imádkozni. Mert amikor minden összeomlóban van körülöttünk, az imádság jelenti a kiutat. 

Előfordul, hogy annak érdekében, hogy egyre jobban imádkozzunk, megpróbálunk számos szép imádságot összegyűjteni ismert gondolkodóktól, lelki íróktól. Azonban újra és újra fel kell fedeznünk az alapvető imádságok, a Miatyánk és az Üdvözlégy szépségét. Meg kell mutatnunk a gyerekek számára ezeknek az imádságoknak a gazdagságát, ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha mi már ennek a felfedezésnek a birtokában vagyunk – hangsúlyozta Veres András. Mielőtt Jézus megtanította az apostolokat a Miatyánkra, azt kérte tőlük, hogy változtassák meg imaformájukat, szakítsanak a farizeusok szokásával. Akkor tudjuk elmélyíteni az istenkapcsolatunkat, ha a Miatyánkot nagyon tudatosan, nagyon összeszedetten, újra és újra elmondjuk és átelmélkedjük. A főpásztor kiemelte: Jézus világossá teszi, hogy nem a szó a fontos; nem az a fontos, hogy melyik nagy költőnek vagy lelki írónak az imádságát mondjuk el. Az igazi imádság az, amikor az isteni jelenlétet megtapasztaljuk, amikor késszé válunk arra, készségessé válunk arra, hogy meghallgassuk Istent. Hagyjuk, hogy ő cselekedjen bennünk. Ne mi akarjunk újabb és újabb tetszetős gondolattal megjelenni, tudjunk elcsendesedni, tudjunk hallgatni. És ebben a Miatyánk is segíthet bennünket. Mert ismert imádságként újra és újra elimádkozva rá kell döbbenünk, hogy Isten a mi atyánk. Jézus felhívta a figyelmet arra, hogy mindez akkor fog sikerülni, ha irgalmasak vagyunk, ha meg tudunk bocsátani. Amikor Jézus Krisztus a Miatyánkot tanította, egy imamódot tanított meg számunkra. Az imádság abban áll, hogy dicsőítjük, imádjuk Istent. Nem kell őt a kéréseinkkel zaklatnunk, mert ő tudja, hogy mire van szükségünk, még mielőtt megfogalmaznánk. Ha megfogalmazzuk a kérésünket, valójában magunkat készítjük fel arra, hogy tényleg azonosulni tudjunk Isten szándékával, vagyis ki tudjuk mondani: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” 

A főpásztor arra buzdított mindnyájunkat, hogy kövessük Jézus imamódját. Van ideje a közösségi imának, van ideje a nagy ünnepeknek, és van ideje a csöndes, magányban elmondott imádságnak is. Jézus mindet gyakorolta, gyakoroljuk mi is! Fontos, hogy szüntelenül imádkozzunk, hogy mindig, minden körülmények között, keressük Isten jelenlétét. Becsüljük meg és imádkozzuk gyakran a Miatyánkot! Ha ezt tesszük összeszedetten, még a bajban is felismerjük Isten szeretetét, jelenlétét. 

Veres András homíliája végén úgy fogalmazott a hitoktatókhoz fordulva: ha a nehéz helyzetekben is – Loyolai Szent Ignác szavaival élve – „mindent Isten nagyobb dicsőségére” tettünk, annál jobbat nem tehettünk volna. Azért adjunk hálát, hogy ebben a tanévben is ott lehettünk, ahová a Gondviselés küldött bennünket.

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Mogyorósi Márk/Győri Egyházmegye Sajtóirodája