Az áldozatvállalás mértéke a krisztusi mérték – Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

2017. június 17. (szombat) 20:00

Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke június 17-én szentmise keretében áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust a Győri Egyházmegye papságának jelenlétében.  Az ünnepnek a győri Loyolai Szent Ignác bencés templom adott otthont. 

A győri megyéspüspök szentbeszédében felidézte a jó pásztorról szóló jézusi példabeszédet, amelyből három, a hivatás gyakorlásában fontos szempontot emelt ki: a pásztor hangjának felismerését, a juhok vezetését és a krisztusi mérték szerinti áldozatvállalást. A Szentföldön hagyomány, hogy egy pásztor csak egy kisebb nyájért felel. A pásztorok a juhokat egy akolba terelik éjszakára, és felváltva őrzik azokat. Reggel a pásztor az akol kapujához áll, a juhokat a nevükön szólítja, azok pedig, hallva a pásztor hangját, kiválnak a többiek közül. A juhok megismerik a pásztor hangját, azért hallgatnak rá, azért követik őt készséggel. Ez annak bizonyítéka, hogy a pásztor sok időt tölt a juhokkal. A lelkipásztoroknak a juhokat vezető pásztorokhoz hasonlóan kell életüket megosztani a hívekkel – hívta fel a figyelmet Veres András. „Akkor egészen biztosan ismerni fogják hangunkat, szavunkat, még a gyengeségeinket is, de ezek is hozzánk tartoznak. Megismernek bennünket, és kialakul az élet és a szeretet bensőséges köre. Így még nagyobb készség ébred az emberek szívében, hogy az Egyház közösségéhez tartozzanak.”  A főpásztor rámutatott arra, hogy nemcsak azok vannak a papság gondjaira bízva, akik templomba járnak. Meg kell szólítani azokat az embereket is, el kell vinni Krisztus örömhírét azoknak a testvéreknek is, akik valamilyen okból távol maradtak az Egyháztól. A győri megyéspüspök a paptestvérekhez fordulva feltette a kérdést: „Vajon mennyire ismerjük a ránk bízottakat?” Veres András arra kérte a lelkipásztorokat, hogy vizsgálják meg,  ismerik-e a rájuk bízottak örömeit, gondjait, jelen tudnak-e lenni, segíteni tudják-e őket, amikor lelkipásztorra van szükségük. 

Az igazi lelkipásztor – a jó pásztor mintájára – nem tereli, hanem vezeti a rábízottakat, a nyáj élén halad: „Úgy tudunk másokat Krisztushoz vezetni, ha elöl megyünk, és látják az életszentségre való törekvésünket. Ha az erényekben élen járunk, ha az életszentségben igyekszünk napról napra növekedni, akkor a hívek nem a lelkipásztor örökös zsörtölődését, számonkérését fogják hallani, hanem példáját látva készséggel, örömmel fogják követni.”

A jó pásztor – miként hallottuk Jézustól – életét adja a juhaiért. Az áldozatvállalás a szeretet biztos jele. A lelkipásztornak nemcsak szavaival, hanem életével, tetteivel is bizonyítania kell azt, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja övéiért. Aki szeret, az nem riad vissza a nehézségtől, az áldozathozataltól sem. Akkor fogja igazán örömtelinek érezni az életet, amikor a szeretett személyért valamit tehet. Ez a családi életre és a lelkipásztori életre egyaránt érvényes. Veres András az áldozatvállaló jó pásztor példájaként említette Boldog Apor Vilmos vértanú püspököt, Mindszenty József bíborost és Brenner János rábakethelyi káplánt, aki 1957-ben, a kommunista diktatúra idején halt vértanúhalált.

Jézus szeretetének, áldozatkészségének, irgalmasságának a ma élő krisztusi papságban kell megmutatkoznia – folytatta elmélkedését a főpásztor. „Ilyen lelkipásztorokra van szüksége az Egyháznak: akik jó pásztorként készek és képesek készséggel odaadni az életüket mindennap. És ebben egyetlen mérték van: a krisztusi mérték. Ha alább adjuk, nincs értelme. Csak ha azzal az áldozatkészséggel, azzal a szeretettel vagyunk képesek szolgálni, amellyel Krisztus szolgált és életét adta, akkor lesz az életünk értelmes és boldog. Minden tevékenységünket csak a szeretet motiválja, az Isten és az emberek közössége iránti szeretet. Tudjuk Pál apostol Szeretethimnuszából, sokféle képességünk lehet, ha szeretet  nincs bennünk, mit sem ér az egész.” Majd Veres András a szentelendőhöz, Magyaros Lászlóhoz fordult: „Azért imádkozunk, hogy tudd egész életedben Krisztust, a jó pásztort követni, hogy akik a te szolgálatodat, a te életedet látják, őrá gondoljanak, és neki adjanak hálát mindazért a jóért, amit a te szolgálatod által megtapasztalnak. Boldog Apor Vilmos és a győri Könnyező Szűzanya segítsen, oltalmazzon téged ebben a szolgálatban. És gondolj arra, hogy a szolgálat végzésében nem vagy egyedül, mindannyiunkra számíthatsz, akik az Egyházmegyében szolgálunk, mindig számíthatsz ránk, és mi is számítunk rád!” 

A szentmise végén a jelenlévők Veres András vezetésével Apor Vilmos közbenjárását kérték új papi és szerzetesi hivatásokért. Magyaros László újmisés áldását követően Veres András köszönetet mondott szüleinek, családjának hogy „papot neveltek az Egyháznak”. A főpásztor rávilágított arra, hogy a papszentelés, diakónusszentelés nem csupán annak a családnak, annak a plébániának az ünnepe, amelyikhez a szentelendő tartozik, hanem az egész Egyházé, hiszen az Egyház szolgálatára szentelik őket. 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Nagy Lajos / Győrfotó; Mogyorósi Márk / Győri Egyházmegye

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust

Veres András püspök áldozópappá szentelte Magyaros László diakónust