Hitvallás-exkluzív: Beszélgetés Spissichné Gesztesi Zsófia tanárnővel

2017. május 17. (szerda) 12:00

Kategória: Hitvallás

Honlapunk új szolgáltatásaként egyházmegyei lapunk, a Hitvallás frissen megjelent számából közlünk egy-egy nagyobb terjedelmű írást. Májusi számunkban egy szeles márciusi estén, a Nyúli Falukórus próbája után készült beszélgetést olvashatnak Spissichné Gesztesi Zsófia tanárnővel, a nyúli kórus karnagyával, a Pilinszky János Általános Iskola ének és matematika szakos tanárával. A kórus éppen a virágvasárnapi passiót próbálta. Mindenki örömmel és lelkesen gyakorolt, zengett a terem.

Nagyon jó tapasztalni azt, hogy vannak még olyan kreativitással megáldott tanárok, akik örömmel végzik napi feladataikat, nem fáradnak bele a mosolygásba, és nem akármilyen kincsekkel, örök útravalóval bocsátják szárnyaikra tanítványaikat. Akiknek tevékenysége kiterjed az iskolán kívülre is, hatással van a templomi közösségre és az egész falu életére, kultúrájára, a hagyományok teremtésére és megőrzésére.

– Hány kórussal foglalkozol?

– Egyrészt vezetem a falukórust, ahova jórészt felnőttek járnak, de láthattad, hogy a fiatal felnőttekkel a gyermekeik is bekapcsolódnak az éneklésbe. Apa, anya, gyerekek – nemcsak az én családomnál – vagy csak anya és lánya. Aztán az iskolában két kórusom van, egy alsó tagozatos és egy felsős, akik legtöbbször együtt szerepelnek. Van olyan is, hogy a felnőtt kórussal közösen.

– Milyen alkalmakon szoktatok énekelni?

– Advent harmadik vasárnapján egy kórustalálkozót szoktunk szervezni a templomban, ahol énekelnek a kórusaink, és mindig meghívunk vendég kórusokat is. Meghívtuk már a Szent Imre templom kórusát, aztán Nyúl testvérfalujának kórusát is vendégül láttuk, Ekecsről. Érkezett kórus a szomszéd faluból: a Baráti Dalkör, a Gyertyaláng Énekegyüttes Pannonhalmáról, a Rába Dal- és Társaskör Vegyeskara, valamint az „Akkord” Lengyel Kamarakórus,  és a Nyúli Borbarát Dalkör férfikara is fellépett ezen a hagyományos koncerten…

A falukórusnak ebben az évben tizennégy fellépése volt, többször éneklünk egyházi eseményeken, szoktunk énekelni a trianoni évfordulón az emlékműnél, a falunapokon, Vénekre is el szoktunk menni, vendégszerepelni. Októberben a Zene Világnapja alkalmából a Rába Dal és Társaskörrel és a szentiváni József Attila Kórussal együtt ünnepeltünk Győrben, a Zsinagógában.

– A falukórus összeszokott társaságnak tűnik.

– Igen, az éneklésen túl is igyekszünk építeni a csapatot, szervezünk félévente egy kirándulást, ősszel Mihályiban voltunk, énekeltünk a misén, meglátogattunk Schmudla Tamás atyát, szóval együtt töltöttük az egész napot, és nagyon jól éreztük magunkat.

– Hogyan és mikor indult az énekléshez, a zenéhez való vonzalmad?

– Már óvodában felfigyeltek a hangomra. Mindig szerettem énekelni. 3 énekkarba jártam egyszerre. Többek közt a győri Szent Imre templomba is. Wasztl János kórusában a fiatalok között gazdag repertoárt tanultunk meg. Ma is ebből a kincsből táplálkozunk, ami templomi éneklést illeti…

– Mikor kezdtél foglalkozni a hagyományőrzéssel, a népdalokkal?

– Mindig vonzódtam a népdalokhoz, de gyerekként nem mélyedtem el ebben. Figyeltem már a munkába állásom előtt is, hogy itt Nyúlon van egy kislány (Ábrahám Rita), aki ügyesen szerepel a népdalversenyeken. Képezni akartam magam.

– Ki segített ebben?

– Farkas Katalin óvónőnek köszönhetem azt, hogy elküldött Szigligetre a Vass Lajos népzenei táborba. Ez az egy hét annyira jó volt! Hatalmas élmény volt számomra. Innentől indultam el igazán ezen az úton, ami végül is oda vezetett, hogy ma már diákjaimmal és gyermekeimmel is komoly sikereket könyvelhetünk el a népzenei versenyeken.

– Azóta is részt veszel ilyenfajta továbbképzéseken? Van rá időd?

– Igen. Minden nyáron rászánok egy hetet, sőt saját gyerekeim is kedvet kaptak hozzá. Blanka lányom mindig velem jön azóta és a kicsik is szívesen jönnének.

– Saját családodon kívül a tanítványaid is szívesen követnek a népzene szeretetében.

– Itt, a nyúli iskolában menő dolog énekelni, kórusra járni. Az a gyerek szomorkodik, aki nem tud jönni valami miatt. Ebben a tanévben eddig népdalosaink 38 oklevelet szereztek (1. 2. 3. helyezéseket, különdíjakat, arany és ezüst minősítéseket). És még nincs vége az évnek! :-) Így észrevétlenül megismerik a gyökereiket, belenőnek ebbe a kultúrába. A népdalversenyeket sokszor feldobják a szervezők egy kis táncházzal, közös dalolással, mulatsággal, nagyon élvezzük ezeket az alkalmakat.

– Ez a tevékenység ugye nem csak az éneklésből áll, hanem a népi kultúrával való ismerkedés is beletartozik, valamiféle komplex tudomány…

– Persze. Az örkényi Csutorás Táborba, - amit Birinyi József népzenekutató, a Hungarikum Szövetség elnöke, a KÓTA társelnöke szervez, aki hangszerbemutató koncertjein 70 hangszert szólalt meg - a hangszerjátéktól az éneklésen át a táncig, kézműveskedésig mindent lehet tanulni. Nagyon komplex, átfogó képet ad a népi kultúráról. Nekem a népzene a hobbim is, és ezt a lelkesedést veszik át a nyúli gyerekek, ez a sikereik titka. Sokat hallgatok autentikus felvételekről is népdalokat. Már nyáron kitalálom azt, hogy jövő évben kinek milyen népdalcsokrot állítok össze, és már nyár végén azzal nyaggatnak a gyerekek, hogy „Zsófi néni, kész van-e már a csokrom? Mikor énekli fel?” Idén 10 szólistát, 2 kisegyüttest és 2 énekegyüttest készítettem fel. A gyemekkarral készülünk idén is az Éneklő Ifjúság kórusversenyre. Ez nagy felelősség, és rengeteg idő, de megéri!

– Mindenkinek az igényét ki kell szolgálni, a tudásvágyat ki kell elégíteni. Ez szép, de ugye nem könnyű feladat?

– Nem panaszkodom. Jó a csapat. A fiúk nagyon sokat viccelődnek, jó hangulatban telnek a próbák, és az ő sikereik engem is lelkesítenek.

– Ők is részt vesznek a miséken? Az egyházi szolgálatban?

– Virágvasárnap, a Jézus jeruzsálemi bevonulását idéző körmenet énekeit tanítottam meg először a gyerekeknek. A szent Imre templomban ennek nagy hagyománya volt, nekem is nagyon tetszett gyerekként és úgy tűnik, a nyúliaknak is, mert azóta is minden évben énekeljük. Idén alakítottunk egy kis templomi scholát, és havonta egyszer az olvasmányközi éneket és az alleluját velük énekeljük elő az Éneklő Egyházból a vasárnapi miséken. Körülbelül húsz kisgyerek, elsőstől hatodikosig. Nagyon örülnek a hívek a csengő gyerekhangoknak.

– Hogyan tovább?

– Szeretnék fejlődni, táborokba járni, letenni a népdalkör vezetői vizsgát. A falukórussal talán elindulunk egy minősítésen is, és nagyon szeretnék hangszerkísérettel énekelni. Citerással, vagy más hangszerekkel. Ez nagy élmény lenne. Sok tervem van, mert ilyen közegben érdemes terveket szőni.

Csizmadia Gertrúd