Gyertyagyújtás és szentmise a pozsonyi csata emlékére Nagyszombatban

2017. április 20. (csütörtök) 10:00

Nagyszombatban a magyar forradalom és szabadságharc emléknapjának előestéjén, március 14-én tartották az immár hagyományos megemlékezést, igazodva az októbertől júniusig immár négy esztendeje bemutatott havi magyar nyelvű misék keddi időpontjához. 18 órától a nagyszombati temetőben található nagyszombati csata emlékművénél gyűltek össze az emlékező Nagyszombati Diák Klub egyetemistái, egyetemi oktatók, helyi és környékbeli magyarok. Először a dunaszerdahelyi Pántlika zenekar fiatal zenész-énekes tagjai léptek fel Sebő József tanáruk vezényletével.

Ezután Zilizi Tihamér mondott néhány szót a megjelentekhez, melynek keretében felelevenítette a csata lefolyását. 1848. december 16-án délután fél ötkor Sossay császári és királyi tábornok megkezdte Nagyszombat ostromát, melynek eredményeképp a túlerejével szinte teljesen bekerítette a várost. A császári oldalon 15 000 katona fogta gyűrűbe a városban tartózkodó 1700 honvédet. Guyon honvédezredes ezt akkor tudatosította, mikor a számára pozsony-nagyszombati vasúton küldött honvédcsapatokat erős tűz alá vették. Este hét órára a városban véres utcai harcok folytak, és Guyonék számára vagy a kitörés, vagy a fegyverletétel jött számításba. Guyon csapatai élére állva az éj leple alatt Szered, illetve Cífer-Pozsony irányában sikeresen kitört az ostromgyűrűből. Az utóvédként bevetett 48. számú Ernő főherceg gyalogezred 3. zászlóalja azonban, mely a kitörési hadműveleteket fedezte, zászlóőrző századát elveszítette. A megmaradt négy század sikeres kitörést hajtott végre, de ebből később kettő fogságba esett. A honvédalakulat a hős ellenállás alatt érzékeny veszteséget szenvedett. A magyarok oldalán 98 fő volt a halottak és sebesültek száma. Az osztrákok foglya lett 8 tiszt és 790 főnyi legénység. E csatában az osztrákok összesen 40 főt veszítettek.

Az előadó kiemelte, a nagyszombati csatában a jelentős túlerővel szemben a honvédsereg nemcsak hősiesen küzdött, de kiváló példáját nyújtotta az önfeláldozásnak is. A csata névtelen hősei mellett Guyon honvédezredes, Pusztelnik honvéd alezredes és Mack honvéd tüzérőrnagy tevékenysége volt példás. Az ország is felfigyelt a nagyszombati csata hírére. Az ezidőtájt éppen Debrecenben tartózkodó Petőfi Sándor a honvédek dicső hőstetteit a Nagyszombati csata című művében verselte meg. „Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket!“ – idézte Zilizi Tihamér az 1871-ben a város és vidéke által emeltetett honvéd emlékmű feliratát. A szónok beszéde végén a fiatalokat az itthonmaradásra és közösségünkben a felelősségteljes helytállásra buzdította.

A hősi halottak emléke előtt a székely himnusz és a magyarok világhimnusza hegedűkíséretes eléneklésével és gyertyagyújtással tisztelgett a másfél tucatnyi emlékező. Németh Rezső atya vezetésével közös imát mondtunk az elesettek lelki üdvéért.

Az emlékezés ezután a nagyszombati Szent Ilona-templomban folytatódott szentmisével. Ifjúsági énekekkel működött közre a Pántlika zenekar, felolvasással és az oltárnál asszisztenciával az egyetemisták. A misén jelen voltak Morovics László és Húsťava István egyetemi docensek, továbbá Dominika orsolyita nővér. Rezső atya homíliájában az énekelt válaszos zsoltár szépen csengő sorait idézte: „Aki szeplőtelenül járja az élet útját, annak mutatom meg az Isten üdvösségét.“ Mi a mi életcélunk? – tette fel a kérdést. A válasz a zsoltárba van belefoglalva: az üdvösség elérése, és ennek érdekében kell úgy élnünk a Mennyei Atya akaratát cselekedve, hogy erre méltók legyünk és egykor majd elnyerjük azt.

A mise végén újból elénekelték a himnuszokat, majd felköszöntötték a napokban 70. születésnapját betöltött Németh Rezső atyát.  Természetesen a további két jubilánsról sem feledkeztek meg: Erzsi nénit, akiért többek között a misét bemutatták, és Új Krisztinát, a Pántlikában közreműködő Samu édesanyját is felköszöntötték.

Mindenkinek hálás köszönet a méltó emlékezésért, a közreműködésért és a részvételért.

Szöveg és fotó: Zilizi Kristóf