„Atom Anti” sikeres és boldog – Bencés Szabadegyetem Győrben

2017. március 14. (kedd) 10:00

Emlékeznek még „Atom Antira”, a magyar cselgáncs első olimpiai bajnokára? 25 év telt el a barcelonai siker óta és sok víz lefolyt azóta Paksnál a Dunán. Kovács Antal paksiként szerzett sportsikereket, de a számos világ-, Európa-, és hazai bajnoki címei mellett egyetemet végzett, a magyar olimpikonok közül ő szerzett elsőként PhD fokozatot, ma pedig a Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója. Március 6-án, hétfőn a Bencés Diákok Győri Egyesületének meghívásának eleget téve tartott előadást a győri bencés gimnázium dísztermében.

–  „A siker egyenlő a boldogsággal?” – ez a bencés szabadegyetemi előadásnak címe. Mi a válasza a feltett kérdésre?

– Mindenki a boldogságot keresi. Sokan pedig a boldogságot a sikerrel azonosítják. Nézzük csak meg, mi lett egy-egy valóságshow győztessel, akik pénzt, lakást, kocsit kaptak, ma hol tartanak? Van, aki a zárt intézetben, van, aki a börtönben végezte, mert azt gondolták, övék a világ.

Én keresztény vagyok, ez az értékrend határozza meg a mindennapjaimat és ennek köszönhetem a sikereimet is. A válasz tehát nem minden esetben egyértelmű.

– Ön boldognak vagy sikeresnek vallja magát?

– Én sikeresnek gondolom magam, de egyben ez a siker boldogság is. Eufórikus érzés, amelyet mindhárom gyermekem születésénél és az olimpia bajnoki cím elnyerésénél is éreztem. De egyetlen gyermekem születését se cserélném el az olimpiai bajnoki címért. Nyerhetünk bármit, pénzt vagy olimpiát, lehet a sikert hajhászni, de van egy mindennél fontosabb dolog. Nekem az élet értelme a gyerek. Akkor nyert értelmet az életem, amikor a feleségem terhes lett, amikor először vehettem kezembe az első gyermekemet.

– Miért érzi sikeresnek magát?

– Azért vagyok sikeres ember, mert három jópofa gyermek édesapja lehetek, és van egy olyan szerető feleségem, akivel 14 éves korunk óta együtt vagyunk. Ha nagyon nem szúrjuk el, akkor boldogságra vagyunk ítélve.

– Mikor boldog?

– Akár egy egyszerű pillanat is boldoggá tesz, például amikor esténként mesét olvasok a gyerekeknek, ők rám másznak, ficeregnek és hallgatják a mesét. Ilyenkor picit elhallgatok, és az jár a fejemben: na, ez a boldogság. Nálunk a családban egyébként nem téma hogy olimpiai bajnok vagyok, nincsenek kirakva az érmeim, a kupáim, a díjaim. A tíz éves kislányom a harmadikos tankönyvéből tudta meg, hogy édesapja egy olimpiai bajnok.

– Sportol még?

– Mindennap. Reggel fél hatkor kelek, hetente kétszer-háromszor dzsúdózok, a többi napokon kondizás, kardio, biciklizés és futás a program. Aztán jön a munka. Úgy próbálom alakítani az életem, hogy fél öt után a gyerekekkel foglalkozhassak. Aztán, majd amikor ők már lefekszenek, én dolgozok tovább.

– Friss hír, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy magyar állami támogatást kapjon a paksi atomerőmű bővítése. Mint ismeretes, sokan bírálják az újabb reaktorok beindítását. Ön, mint az atomerőmű kommunikációs igazgatója, hogyan győzné meg az ellenzőket?

– Az biztos, hogy a legjobb energia az, amit nem kell megtermelni. A mai életünknek azonban szükséges velejárója a villamos energia. Ahogy fejlődünk, úgy lesz egyre több energiára szükségünk, és azt tudni kell, hogy a magyar kapacitások a következő tíz évben le fognak romlani, 5-6 ezer megawatt energia hiányzik a hazai rendszerből. Magyarország adottságait tekintve pedig nincs más alternatíva, csak az atomenergia termelés.

Bevallom, én megújuló energia-párti vagyok, otthon tíz éve hőszivattyú és napkollektor biztosítja az épület ellátását, de azt is tudom, hogy ez az energiaforrás hosszútávon nem elég. Én csak olyan dolog mellé állok, amiben hiszek. Hiszem, hogy szükség van a paksi erőmű bővítésére annak érdekében, hogy a jövőben is elegendő energiája legyen az országnak.

Tény, hogy jelenleg biztonságban van hazánk, hiszen egy tanteremnyi területen két évre elegendő üzemanyagunk van. Tehát ha bármi történne a világban, a paksi atomerő akkor is két évig el tudja látni energiával a teljes magyar lakosságot, a közüzemeket, a kórházakat.

Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor
Forrás: http://gyorplusz.hu