Hitvallás-exkluzív: Vízi Zakariás Márton Áron püspökről

2016. november 21. (hétfő) 12:00

Kategória: Hitvallás

Honlapunk új szolgáltatásaként egyházmegyei lapunk, a Hitvallás frissen megjelent számából közlünk egy-egy nagyobb terjedelmű írást. 120 éve született Márton Áron Erdély szentéletű püspöke. Az emlékév alkalmából Vizi Zakariás kolozsvári plébános Márton Áronhoz fűződő személyes emlékei után érdeklődtünk. Kapcsolódó hír, hogy ma, november 21-én 17 órakor emlékkiállítás nyílik a szentéletű püspökről a győri Szent László Látogatóközpontban.

– Milyen személyes kapcsolata volt Márton Áron püspök atyával?

– Nagyon sok személyes kapcsolatom volt, már kisgyermekkoromban hallottam róla. Annál is inkább, hogy az én szülőfalum 5 kilométerre van Márton Áron püspök szülőfalujától, Csíkszentdomonkostól. Anyai nagyanyám nagyon sokszor beszélt a nagy püspökről, persze nekem olyan „erdőnek” tűnt: nem is tudtam, mi az, hogy püspök. De azt tudtam, hogy valamilyen kiváló ember lehet, hogy ilyen előszeretettel beszél róla nagymama, és kézen fogva elvitt szinte ilyen zarándok-módon Csíkszentdomonkosra; megmutatta Márton Áron püspök úr szülőházát, a templomot, ahol keresztelték, és ahol az első szentmiséjét is bemutatta.

– Diákként is találkoztak?

– Igen. 1967. szeptember 28-án vonultam be Gyulafehérvárra – akkor így ismerték – a kántoriskolába. Ez középiskolának is megfelelt. Számomra történelmi esemény, mert éppen az érsekség kapuja alatt találkozok egy idősebb papbácsival, látszott rajta, hogy jóságos, kedves, mosolygós ember. Megkérdezi tőlem: „fiam, honnan vagy te?” Mondtam, hogy Csíkjenőfalváról. Erre megölel, és azt mondja: „Fiam, akkor mi földiek vagyunk.” Olyan jólesett ez a találkozás, hiszen egy teljesen idegen környezetbe kerültem, akkor jöttem ki először a falumból, több mint 300 km-re- édesanyám kísért el –, és íme, nem egy idegenbe csöppentem, hanem egy jóságos, mosolygó, kedves bácsi – persze püspök atya – ölelésébe. Felejthetetlen számomra.

– Voltak közös imádságaik?

Októberben minden este a rózsafüzér-ájtatosságon részt vett, és ahogy bemegyünk a székesegyházba, jobb oldalon volt egy stallum, mindig ott foglalt helyet. Velünk imádkozta a rózsafüzért, és amikor mi kivonultunk, jóságosan ránk mosolygott és áldását adta.

– Gazdag diákévei voltak...

– Jelen lehettem azon a nagy eseményen is, amikor 1967. őszén a diktátor Ceausescu Gyulafehérváron tett látogatása alkalmával a koronázó ortodox templomból átvonult a római katolikus székesegyházba. Minket, diákokat sorba állítottak, egy-egy román zászlóval a kezünkbe. Márton Áron püspök úr a székesegyház bejáratánál várta. Tulajdonképpen ekkor oldotta fel Ceausescu a tízéves szobafogság alól. Később – ez már a hivatalos dologhoz tartozik – visszakapta az elvett személyazonosságiját, és attól a pillanattól kezdve szabad emberré vált. Addig ugyanis nem hagyhatta el lakosztályát, csak a kertjében és a székesegyházban tartózkodhatott, még a teológiai intézetbe sem látogathatott el. Akkor persze én föl sem foghattam, miről volt szó, később annál inkább, hogy milyen nagy történelmi eseménynek voltam szem- és fültanúja.

– Mit tudott Róma Márton Áronról?

– A Vatikán ismerte kezdetektől fogva Márton Áron püspököt. Nem véletlen, hogy kinevezik Kolozsvár-Szent Mihály egyházközség plébánosává, és nem sokkal később püspökjelölt lesz. Andrea Casullo, valamint Paka Ágoston temesvári és Seffler István szatmári püspökök jelenlétében püspökké szentelik. Fiatalember volt, a Vatikán szemmel tartotta, annál is inkább, hogy Majláth püspök úr, mint személyes titkárát magával vitte Rómába.

Amikor Márton Áron többször megismételt kérésére Szent II. János Pál pápa válaszol – Márton Áron hivatkozott akkori egészségi állapotára – a Szentatya így jellemezte: a legteljesebb és a legtökéletesebb szolgája az Úrnak. Azt hiszem, ennél nagyobb földi elismerés nem kell, a többi pedig a mennyei Atyától függ.

– Hogy áll most a boldoggá avatás ügye?

– A boldoggá avatás ügye egy folyamat, és ebben nyilván részt vesznek szakemberek. Róma foglalkozik az ő boldoggá avatásával. Attól függetlenül, hogy most őt boldoggá vagy szentté avatják-e, az erdélyi egyházmegye és a katolikus erdélyi magyarság számára Márton Áron püspök: szent.

Jakab Gábor, Fotó: Késmárki Zsolt (Magyar Kurír), felvidek.ma

*

Emberkatedrális

A hagyományos értékeket relativizáló világunkban, amikor európai keresztény civilizációnk alapjait sokan megkérdőjelezik, amikor vannak, akik a nemzeti hagyományok megőrzését is idejétmúlt gondolatnak szeretnék láttatni, nagyon nagy szükségünk van az olyan személyiségekre, akik stabil világlátásukkal, bátorságukkal, a közösségükért való kiállásukkal példaként állhatnak előttünk.

Márton Áron (1896-1980) Erdély katolikus püspöke olyan kiemelkedő személyisége a magyarság 20. századi történelmének, akinek életművét mindnyájunknak ismernie kellene, hiszen mindennapjainkban is erőt adó lehet bátor, hitvalló személyiségének, közösségépítő pályájának ismerete.

Születésének 120. évfordulója alkalmából ezért 2016-ban a nemzetpolitikai államtitkárság Márton Áron-emlékévet hirdet.

A magyar közösségek huszadik századi sorsa, a Kárpát-medence jelentős részén kisebbségi létben élő magyarság nagy formátumú személyiségei közül is kiemelkedik Márton Áron, az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, bátor képviselője, aki egyaránt fellépett a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák súlyos igazságtalanságai ellen. A nép körében igen népszerű püspök felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd többször is a román kommunista diktatúra fogságába került. Életműve a vallásszabadság, az emberi jogok és a magyar közösség érdekei melletti bátor kiállás példája.

Az emlékév egyházi fővédnöke Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, világi fővédnöke Áder János köztársasági elnök.

Forrás: martonaron2016.hu