Stanisław Dziwisz szentbeszéde a Könnyező Szűzanya győri ünnepén

2016. március 22. (kedd) 10:00

Kategória: Főpásztorok

A továbbiakban teljes terjedelmében közöljük Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek szentbeszédét, mely 2016. március 17-én, a győri Könnyező Szűzanya-ünnep szentmiséjén hangzott el.

Tiszteletreméltó Lajos Püspök Úr, kedves Testvéreim!

1. Nagy örömömre szolgál, hogy az irgalmasság Ferenc pápa által meghirdetett szentévében, és azon a napon, amelyen a Könnyező Szűzanya búcsúját élhetjük át, Veletek imádkozhatom és szentáldozatot mutathatok be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, amely a Szűzanya képét őrzi. Köszönöm Megyéspüspök Úrnak megtisztelő meghívását. Élek a rendkívüli alkalommal, hogy minden jót kívánjak kinevezése 25. évfordulója alkalmából, amely éppen holnapra esik.

Gondolataim ma II. János Pál magyarországi látogatásai körül forognak. A Ti hazátok Egyháza különösen közel állt a Szentatya szívéhez, mind a kommunista diktatúra idején, mind pedig később, miután kelet-közép-európai országaink visszanyerték szabadságukat. Második magyarországi látogatása során, húsz esztendővel ezelőtt II. János Pál vezette a Pannonhalmi Főapátság ezeréves fennállásának ünnepén a vesperást, másnap, szeptember 7-én pedig Hozzátok érkezett. Emlékszem az Ipari parkban mondott szentmisére, amelyen tömegek vettek részt, és emlékszem arra, amikor a Győri Egyházmegye hívei ebben a bazilikában találkoztak a mára már szentté avatott pápával. Ezeken az eseményeken – és összes többi apostoli útján is – a Szentatya személyi titkáraként vettem részt. A legnagyobb kiváltság, amely életem során ért, az volt, hogy csaknem negyven évig e Szent oldalán szolgálhattam az Egyházat.

Elhoztam Nektek a krakkói Egyház üdvözletét. Elhoztam a szentjeink sírjánál felhangzó ima ajándékát. Ott van közöttük Szent Szaniszló püspök és vértanú, Szent Hedvig, a magyar nemzet leánya és Lengyelország királynője; és ott van Szent Fausztina nővér is. Neki, az egyszerű és alázatos nővérnek, illetve Szent II. János Pálnak köszönhető, hogy az Isteni Irgalmasság fénye Krakkóból kiáradt a világra, és felélesztette az emberek reményét. A krakkói Isteni Irgalmasság Szentélyében magyar kápolnánk is van. Sok honfitársatok zarándokol ebbe a szentélybe. Hálásak vagyunk Nektek a hit és a jámborság eme tanúságáért. Isten gyermekeiként mindannyian egy család vagyunk. Mindannyiunknak egy, közös Atyja van a Mennyek Országában. Mind „az irgalmasságában gazdag Isten” kezében vagyunk (Ef 2,4). Együtt alkotjuk az Egyházat, Jézus Krisztus hatalmas közösségét. Őrá, a keresztre feszített és feltámadt Úrra bíztuk sorsunkat. Ő a mi egyetlen reményünk. Szívünkben hordjuk igéit, amiket a mai Evangéliumban hallottunk: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem” (Jn 8,51).

2. Az Egyház az emlékezet közössége, általa tudjuk, kik vagyunk, honnan jövünk és hová tartunk. Az Egyház mindenekelőtt Isten nagy műveiről emlékezik meg – a világ teremtéséről, az ember teremtéséről és az ember megváltásáról. Ez az emlékezet tudatja velünk, hogy Istentől jövünk és Őfelé tartunk. Belőle fakadnak legmélyebb forrásaink. Ez az emlékezet tudatja velünk azt is, hogy Isten – szeretet, hogy szeretetben és szeretetre teremtett bennünket, s hogy földi vándorutunk végső célja az, hogy örökké az isteni szeretet országában élhessünk. Ez a mi származásunk, emberi identitásunk és jövőnk.

Az Egyház életét különleges módon táplálja az Evangélium. Az Egyház hirdeti az Evangéliumot, vagyis a Jó hírt Istenről,  aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Ezt az alapvető igazságot éljük át ismét a Nagyhéten, a Szent Három Napban és Húsvét ünnepén. Szemünket a keresztre feszített Szeretetre emeljük. Örömmel és reménnyel tölt el bennünket, hogy Jézus Krisztus radikális győzelmet aratott a gonosz, a bűn és a halál hatalma fölött.

3. Jézus volt – és most is Ő – a Jó Pásztor. „A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn 10,11). Erre az igazságra emlékeztetett erős szavakkal húsz évvel ezelőtt itt, a Ti földeteken Szent II. János Pál, amikor arról beszélt, hogy a magyar nemzet tíz évszázada tartozik a keresztény nemzetek családjába. Így szólt Hozzátok: „Őseitek a keresztséggel megszerezték az Egyházhoz való tartozás tudatát, annak tudatát, hogy a nyáj a Pásztorhoz tartozik, aki megvédi és gondozza őket. Őseitek, az egykori Pannónia, a mai Magyarország lakói, abban a tudatban, hogy Krisztushoz tartoznak, felfedezték mélyebb kulturális identitásukat, és új módon váltak nemzetté. Rádöbbentek arra, hogy Valaki életét adta értük, és megértették, hogy különleges kincset birtokolnak, hiszen „Krisztusnak drága vére árán” váltak szabaddá. […]. Mindez nagyban gazdagította az egyes személyek és az egész nemzet öntudatra ébredését” (Győri szentbeszéd, 1996. szeptember 7., 1. szakasz).

Az Egyház mélyen őrzi emlékezetében a Jó Pásztor alakját – az Isten és az Ember Fiáét, aki fölébünk hajol, átsegít nehéz tapasztalataink sötét völgyén és az élet, a szeretet és a remény mezejére vezet. Jézus Krisztus szüntelenül őrködik nyája fölött. Vigyázza tanítványai minden nemzedékét. Vigyáz Egyházára és jó pásztorokat ad neki minden időben, híven ígéretéhez, melyet már Jeremiás prófétával is meghirdetett: „Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek” (Jr 3,15).

Ilyen jó pásztor volt Szaniszló, aki a XI. században Krakkó királyi városában életét adta juhaiért, amikor az uralkodó jogtalansága ellen védte őket. Ilyen jó pásztor lett a Ti püspökötök, boldoggá avatott Apor Vilmos, aki kiállt a rábízott hívek mellett, és az erőszakkal szemben védte a női méltóságot. Ilyen jó pásztorrá vált Mindszenty József bíboros, aki szembe mert szállni az istentelen kommunista ideológiával, amely alapvetően idegen volt a magyar nemzettől és ezeréves keresztény hagyományától.

4. Jó pásztorrá vált Karol Wojtyła bíboros is, aki Stefan Wyszyński bíboros hercegprímással együtt védelmezte Krisztus egyházát az én hazámban. Az Isteni Gondviselés  kifürkészhetetlen akarata folytán Karol Wojtyła 1978. október 16.-án az egyetemes Egyház pásztora lett. Még jobban ki kellett tárnia pásztori szívét, hogy minden nép, kultúra és nyelv megférhessen benne. Szívében a magyar nemzet kivételes helyet kapott, már csak népeink sokéves barátsága és közös történelmünk okán is. Lengyelországban azt szoktuk mondani, hogy lengyel, magyar – két jóbarát…

Nem fér hozzá kétség, hogy II. János Pálnak jelentős, ha nem döntő szerepe volt abban, hogy a kommunista rendszer összeomlott a mi európai régiónkban. A pápának nem volt hadserege. Fegyvere az Istenről szóló igazság volt, aki megalkotta és megváltotta a világot. Fegyvere az emberről szóló igazság volt, akit Isten saját képmására teremtett, és aki oly mélyen vágyik arra, hogy örökre Istennel élhessen. A pápa fegyvere az Evangélium volt és annak soha nem változó értékei: a szeretet, a szolidaritás, a megbocsátás, a megbékélés és a béke.

II. János Pál pápaságának első pillanataitól kezdve utat talált az emberi szívekhez. Szavai: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!” máig kísérnek és arra ösztönöznek bennünket, hogy saját életünk, családi és társadalmi életünk minden területét megnyissuk Krisztus előtt. Hiszen csak Krisztus ismeri legelrejtettebb szükségleteinket, vágyainkat és reményeinket.

A reményről beszélt II. János Pál Győrben, és meg is alapozta e reményünket. Szent Pálra hivatkozott, aki szerint a pogányok olyan emberek, „akiknek nincs reményük” (1Tessz 4,13). Ám „mi keresztények azonban Krisztus jelenlétében élünk. Krisztus a mi reményünk! Nem vagyunk egyedül soha! Krisztushoz, a jó Pásztorhoz tartozunk, aki mindig velünk van (szentbeszéd, 7. szakasz).

5. Amikor Szentatyánk, Ferenc pápa kihirdette az Irgalmasság rendkívüli jubileumát, Misericordiae vultus kezdetű bullájában Szent II. János Pálra hivatkozott, aki már a Dives in misericordia enciklikában – az Egyház számos tagjának megdöbbenésére – felhívta a figyelmet arra, hogy „a mai ember nem érti az irgalom fogalmát”. Ezért írta a szent pápa emlékezetes szavait, amikkel a mai világ lelki állapotát festette le: „Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált, s az eddig nem látott tudományos és technikai fejlődés jóvoltából hatalma alá vetette a Földet és uralkodik rajta […].Ez a föld feletti uralom azonban csak akkor nem hagy helyet az irgalomnak, ha egyoldalúan és felszínesen fogjuk föl. […] Éppen ezért az Egyház és a világ jelenlegi helyzetében az emberek egyenként is, közösségben is, saját kezdeményezésük alapján – hogy úgy mondjuk – az eleven hitérzéktől vezetve visszatérnek Isten irgalmához.” (Dives in misericordia I. 8-9.).

A Könnyező Szűzanya képe és ünnepe emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus Anyjának személye, élete és küldetése Isten végtelen irgalmának különleges kifejeződése. Ő maga teljességgel rászolgált az Irgalom Anyja névre. Az isteni irgalom titkában élt, aminek nyomát megtaláljuk az Ő himnuszában, a Magnificatban, amelyben a Mindenhatót dicsőíti, mivel „nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.” (Lk 1,50-53). Mária könnyezése kifejezi egész irántunk való szeretetét, az egész világ iránti gondoskodását, a hűtlenségünk miatt érzett egész aggodalmát. Mária könnyezése kifejezi azt a reményt, hogy megtérünk és megbékélünk Fiával.

6. Lajos püspök úr, testvéreim, még egyszer köszönöm, hogy meghívtatok erre a közös imádságra. Az ima túllép a nemzetek, kultúrák és nyelvek korlátain. Imánk Isten Szívébe száll és Szívében marad mindörökre.

Ajánljuk fel ebben az Eukarisztiában az egyetemes Egyház minden ügyét, különösen a magyar és a lengyel Egyházét, amely a jövő hónapban ünnepli Lengyelország megkeresztelésének ezerötvenedik évfordulóját – ezerötven éve él és hat lengyel földön a keresztény hit. Bízzuk Istenre korunk Pétere, Ferenc pápa személyét és küldetését. Kérlek Benneteket, imádkozzatok a 2016-os krakkói Világifjúsági Találkozóért. Július utolsó hetében az egész világból érkező fiatalokat látjuk vendégül városunkban. Szeretnénk osztozni velük a hit ajándékában, amelyet évszázadokkal ezelőtt kaptunk, és szeretnénk gazdagodni az ifjú keresztények lelkesedéssel teli hitéből. Minden magyar fiatalt szeretettel várok erre az eseményre. Krakkó igazán közel van Győrhöz! Erről ma reggel magam is meggyőződhettem, amikor Felétek utaztam.

Bízzuk minden ügyünket Istenre, kérjük Szűz Mária – a Magna Domina Hungarorum – közbenjárását, aki Győrben több mint háromszáz éve olyan nagy tiszteletnek örvend a Könnyező Szűzanya képében. Kérjük Szent István király, Boldog Vilmos püspök és Szent II. János Pál pápa közbenjárását. Ma ebben a bazilikában hagyom ereklyéjét. Legyen annak a jele, hogy Szent II. János Pál jelenléte különösen erős a Győri Egyházmegyében és egész Magyarországon.

Könnyező Szűzanya – könyörögj érettünk!
Boldog Vilmos püspök – könyörögj érettünk!
Szent II. János Pál – könyörögj érettünk!

Ámen.

Stanisław Dziwisz bíboros
krakkói főegyházmegyei érsek