Boldog Apor Vilmos püspök és Hans Urs von Balthasar rokoni kapcsolata

2015. december 21. (hétfő) 10:00

Kategória: Apor Vilmos-imaév 2015

Magyaros László ötödéves papnövendéknek Boldog Apor Vilmos püspök és Hans Urs vo Balthasar rokoni kapcsolatáról szóló, önálló levéltári kutatásai alapján írt, a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet lapjában megjelent cikkét a továbbiakban közreadjuk.

Többször hallottam és olvastam, hogy Apor Vilmos és Hans Urs von Balthasar között rokoni kapcsolat állt fenn, de semmi konkrétumot nem tudtam. Úgy döntöttem, hogy utána járok ennek a rokoni kapcsolatnak.

Apor Vilmossal kapcsolatos könyvek áttekintése után a Győri Egyházmegyei Levéltárban folytattam kutatásomat, majd felvettem a svájci Balthasar-intézettel is a kapcsolatot. Tőlük kaptam segítséget egy családfa kialakításához. Továbbá egy levél másolatát is elküldték, amelynek eredetijét Apor Vilmos püspök írta Győrben 1941. május 4-én Hans urs von Balthasarnak (1905-1988). Kiindulásnak ez a levél szolgált. Ezt az írást kiváltó levelet nem sikerült megtalálni a Győri Egyházmegyei Levéltárban. Apor Vilmos naplóját átnézve nem találtam utalást, hogy feljegyzett volna valamit, ami Hans Urs von Balthasarral lenne kapcsolatos. Apor Vilmos levélében több családtagot is megemlít. Ennek kapcsán igyekeztem utánanézni az egyes személyeknek. Továbbá egy családfa készítésébe kezdtem, ami egyértelművé teszi a rokoni kapcsolatok áttekintését. Amennyire lehetett, igyekeztem megmagyarázni a levél egyes részeit is. A levél németül íródott. Fordítása alábbiakban olvasható:

Báró Apor Vilmos püspök
Győr, 1941. május 4.

Kedves Hansom!

A kedves soraid, amiben te nekem a püspöki beiktatásomhoz gratuláltál, nagy örömet szerzett nekem, mert ez az első levél, amit az én jezsuita unokaöcsémtől kaptam, és az első közvetlen gondolatcsere azóta, hogy én téged 1910-ben, mint kicsi, azt hiszem 5 éves fiút Luzernban láttalak. Ott játszottál Felsberg mezején a te 12 éves „Mimmy nagynéniddel”.

Azóta 31 év telt el. És mi minden történt azóta velünk és a világgal!

A te jó nagymamád folytonosan küldte nekem a könyveidet, amik a te tudományosságodról és buzgóságodról tanúskodnak. „Vannak bennük nehezen érthető dolgok” (2Pét 3,16). A német lélek apokalipszise nekem különösen „túl magas” volt. Én állandóan a lelkipásztori gyakorlatban voltam és nem volt alkalmam, hogy az egészen új és a tudományos irodalom nekem teljesen idegen stílusát megtanuljam, mert ahhoz hozzá kell szokni. De én meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a stílussal a mai emberhez közelebb kerültél, és ezzel az örök igazságokat a modern lélekhez jobban hozzá tudtad igazítani.

Isten adjon neked a te további tudományos pályádhoz erőt és bölcsességet, hogy minél többet tehess az Ő dicsőségére.

Nagyon boldog lennék, ha gyakrabban értesülni tudnék rólad, a munkáidról a tudományban és a gyakorlatban, és a terveidről és sikereidről. Írj nekem gyakrabban, kedves Hans, és igyekezz egyszer eljönni, (vonattal csak egy órányira lakok Bécstől) ha vége van ennek a háborúnak, hogy mi személyes kapcsolatba is lépjünk.

Ti mind, kedves rokonok, naponta az imádságos emlékezetembe vagytok zárva, de különösen ti hárman a svájci rokonságból, akik a rendi hivatásban az Istent és az emberiséget szolgáljátok.

Átölel téged „szent csókkal”
a téged szerető  nagybátyád

Vilmos

Apor Vilmos 1941. január 21-én kapta meg azt az okiratot, amely győri püspöki kinevezéséről szólt. Püspöki beiktatása Győrben 1941. március 2-án volt. Hans Urs von Balthasar levelének ez utáni időben, de még 1941. május 4-e előtt kellett íródnia. Azonban mindeddig sajnos nincs tudomásunk arról, hogy fennmaradt-e Balthasar levele és, ha igen, akkor hol van. Talán egyszer még ez is előkerül.

Hans Urs von Balthasar 1905. augusztus 2-án született Luzernben. Így 1910-ben 5 éves volt Hans, amikor Apor Vilmos találkozott vele. A levélben is így említi.

A következő kérdés: 1910 óta találkoztak-e? Tartották-e a kapcsolatot? A levél szerint nem. De van olyan forrás, amely megemlíti, hogy Hans Urs von Balthasar bécsi tanulmányai során (1924-1927) kapcsolatba lépett Apor Vilmossal. Thomas Krenski szerint Apor Vilmos püspök Hans Urs von Balthasar és más svájci rokoni támogatással földalatti segélyszervezetet hozott létre a Magyarországon üldözött zsidók támogatására.

Tante Mimmy, azaz Marguerite-Marie Henrici-Pietzker 1898. szeptember 2-án született. Így 1910-ben valóban 12 éves volt, ahogy a levélben is szerepel. Peter Henrici püspök elbeszélése szerint édesanyja a Budapesti Eucharisztikus Kongresszuson ismerte meg Apor Vilmost személyesen. Sokat mesélt róla, különösen a jámborságáról.

A levél 1941-ben íródott, így valóban 31 év telt el 1910-től. Áttekintve Apor Vilmos 1941-es naplóját nem találtam arról feljegyzést, hogy levelet kapott Svájcból, sőt az 1941. május 4-i bejegyzésben sincs feltüntetve, hogy ezen a napon levelet írt.

A levélben említésre kerülnek Balthasar könyvei, amiket a nagymamája küldött Apor Vilmosnak. Hogy ezek közül mit olvasott el Apor Vilmos, azt pontosan nem tudjuk, de a levélben írja, hogy A német lélek apokalipszise című mű különösen is „túl magas” volt számára. Erről a műről tudjuk, hogy 1937-1939 között írta Hans Urs von Balthasar, és egyben ez volt a germanisztikából írt doktori disszertációja. Balthasar ebben a művében próbálja igazolni a német irodalom keresztény eredetét. Az apokalipszis nála inkább kinyilatkoztatást jelent, azaz a fátyol ellebbentését a titok elől.

Mindezekből fakadóan felmerül a kérdés: hol vannak most ezek a könyvek? A választ nem tudjuk. Induljunk ki Apor Vilmos püspök végrendeletéből, ahol a következőket írta a könyveit illetően: „A családi vonatkozású könyvek és iratok kerüljenek halálom után Báró Apor Gábor testvérbátyámhoz, ha ő már nem lenne életben Báró Apor Csaba, általános örökösöm birtokába. Könyvtáram egyébként a szemináriumé legyen.” Mindezek tudtával valószínűsíthető, hogy az említett könyvek a család birtokában maradtak fenn.

Ami eddig szintén nem derült ki, hogy Hans Urs von Balthasar írt-e még levelet Apor Vilmosnak. Apor Vilmos a levelében nagyon szép formában kéri Balthasart, hogy látogassa meg Győrben és gyakrabban adjon hírt magáról és munkásságáról. Személyes találkozás a II. világháború miatt bizonyára nem jöhetett már létre.

Apor Vilmos püspök a levél végén írja, hogy Svájci rokonságból hárman rendi hivatásban Istent és az emberiséget szolgálják, azaz három szerzetes él a családban. Az első Hans Urs von Balthasar, aki 1929. október 31-én lépett be a jezsuita rendbe. 1936. július 26-án a müncheni St. Michael-templomban szentelték pappá. 1950. február 11-én hagyta el a jezsuita rendet. Így 1941-ben, amikor a levél íródott, Balthasar még jezsuita szerzetes volt.

A másik szerzetes, aki meg van említve a levélben René von Balthasar ferences nővér, aki Hans Urs von Balthasar húga volt. 1910. július 10-én született Luzernben. Iskolai tanulmányait Luzernben a Szent Ágnes intézetben végezte, majd 1929-ben belépett a ferences rendbe. Diplomázott és középiskolai tanárként 1933-tól 1956-ig angolt és németet tanított Sittenben kongregációjának iskolájában. 1956-ban átvett Londonban egy papi otthont, 1958-ban egy pasztorális központot épített. A karitatív munka mellett ápolta az ökumenikus kapcsolatokat a katolikusok és az anglikánok között. 1971-1983 ő volt a kongregációjának a vezetője. 1983-tól haláláig Hyères-ben az idősek otthonát vezette. Itt halt meg 1986. december 8-án. Egész élete során kapcsolatban volt testvérével, Hanssal.

A harmadik szerzetes a családban May Pietzcker, aki Apor Vilmos unokatestvére volt. A Szent Szív Társaságban (Societas Religiosarum Sanctissimi Cordis Iesu - RSCI) volt apáca.

A családban volt még szerzetesi hivatás. Peter Henrici SJ nyugalmazott püspök Hans Urs von Balthasar unokatestvére. Peter Henrici 1928. március 31-én született Zürichben. Pullachban tanult filozófiát és teológiát. 1947-ben lépett be a jezsuita rendbe és 1958. július 23-án szentelték pappá. 1993. március 1-jén Ossero címzetes püspökévé nevezték ki és 1993. május 31-én szentelték püspökké. Chur segédpüspöke és általános helynöke lett Zürich székhellyel. 2007. február 5-én vonult nyugállományba. Peter Henrici már nem ismerte személyesen Apor Vilmost. Azonban van egy képeslapja, amit Apor Vilmos küldött neki. Testvéreit (Gábor, Gizella és Henrietta) csak Apor Vilmos halála után ismerte meg. Azon a szentmisén, amely keretében boldoggá avatták Apor Vilmost, Peter Henrici SJ is koncelebrált.

A levél végén látható aláírás Apor Vilmos saját kezű aláírása. Az írásmódból egyértelműen kiderül azok számára, akik már több helyen látták Apor Vilmos kézjegyét.

Boldog Apor Vilmos püspök és Hans Urs von Balthasar között fennálló rokoni kapcsolatokat megvizsgálva és az elkészített családfa alapján látjuk, hogy Apor Vilmos unokatestvérének a fia volt Hans Urs von Balthasar. Több forrás is ezt támasztja alá.

A feldolgozott levél alapján elmondható, hogy nem volt szoros viszony Apor Vilmos és Hans Urs von Balthasar között. Bár még sok homályos rész van a háttérben, amelynek felderítése nem volt cél ezen cikk keretében. Mégis úgy érzem, hogy e téma elkezdése és kutatása nem tekinthető haszontalannak.

Köszönöm mindazok támogatását, akik segítségemre voltak e téma kifejtésében. Hálával tartozok a Győri Egyházmegyei Levéltárnak és munkatársainak. Külön köszönet illeti a bázeli Johannesvereint. Szívélyes köszönetemet fejezem ki Peter Henrici nyugalmazott püspöknek, aki személyes emlékeivel segítette munkámat.

Bízom benne, hogy e kis írás egyszer kibővítésre kerül, hiszen lehetne még tovább dolgozni rajta. Remélem, hogy ez a téma nem veszik el a történelem homályában, hiszen két olyan személyről van szó, akik nagyban meghatározták korukat és környezetüket. Mindkettejük hatását napjainkban is érezhetjük. Így külön érdekesség lehet a kettejük között fennálló kapcsolat további kutatása.

Valószínűleg ennek a témának a kifejtése is segít minket abban, hogy jobban megismerjük Boldog Apor Vilmos vértanú püspököt. Ugyanakkor élete közelebb álljon hozzánk és példája segítsen minket életünk nehéz helyzeteiben is.

Magyaros László
V. évfolyamos papnövendék

(Megjelent: UtCA – Ut Coelo Assurgant – A Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet lapja, 2015. Karácsony)