A Székesegyház története

A győri bazilikaA győri egyházmegyét Szent István király alapította. Minden bizonnyal már akkor épült templom is az egyházmegye központjában. Az első templom építését 1033-ra tehetjük. Ezt a hagyományt őrzi a templom északi oldalfalán lévő dombormű, amely szent Istvánt ábrázolja templommal és az 1033. évszámmal.
Az első templom román stílusban épült. A templom titulusa a Mennyekbe felvett Boldogasszony volt. A tatárjárás alkalmával ezt a templomot nagy pusztulás érte. Feltehető, hogy ebből a templomból maradt meg a mai északi hajó apszisának alsó, román stílusjegyeket viselő része.
A romos templomnak ugyancsak román stílusban való újjáépítése Omode püspök (1254-1263) idejére tehető, majd alig két évtized múlva a cseh Ottokár király hadai által ismét megrongálódott a templom.
Hédervári János ehhez a templomhoz építtet a déli homlokzaton gót stílusban kápolnát a Szentháromság tiszteletére 1404-ben. Ide is lett eltemetve.

 

Dóczy-kápolna (Püspökvár)Dóczy Orbán püspök (1481-1487) az egész Székesegyházat gót stílusban építtette újjá. Ennek a stílusnak maradványai ma is megtalálhatók a mostani sekrestye padlásán és a tetőtérben. Ezt a remek székesegyházat pusztította el 1529-ben az a tűzvész, amelyet a várkapitány gyújtott, mert a török elől fel akarta égetni az egész várat. A várkapitány neve Lamberg Kristóf volt. A török történetírók ebben az időben Győrt "égett város"-nak nevezték. Az egyik torony valószínűleg ekkor dőlt le. Ezt követően az ortodox vallású Bakits Pál zsoldoskapitány a megmaradt toronyban levő harangokat elvitette.

Olyan állapotba került a templom a század közepére, hogy csak egy részét tudták istentiszteleti célra használni, sőt a templomhoz hozzáépítve istállók, raktárak és kisebb lakások sorakoztak.
I. Ferdinánd a Bécset fenyegető török veszedelem ellen megerősítette a várat és a templomot le akarta romboltatni, de erre mégsem került sor. Istentiszteleti célra azonban továbbra is csak a templom egy részét használhatták és azt el is választották fallal a többi résztől.
I. Draskovich György idejében (1578-1587) villámcsapás érte a templomot és annak egy részét romba döntötte. A templomban ekkor a lőszerraktár is megszűnt. A templom második tornya is ekkor dőlt le. 1594-ben Hardegg Nándor várkapitány feladta a töröknek a várat. Ekkor pecsételődött meg végleg a templom sorsa. Szimán basa a templom északi hajóját az ablakokig feltöltötte földdel és ágyúkat állított be az ablakmélyedésekbe. A sekrestyében és a Szentháromság kápolnában lőszert raktározott, a templom többi részét istállónak, a kriptát börtönnek használták.

 

A Székesegyház oldalsó látképeGyőr visszafoglalása után (1598) csak Naprághy Dömötör püspök kezdte meg a Székesegyház felújítását. 1614. március 24-én Te Deumot mondtak a város felszabadításáért a Székesegyházban. Az épületet ekkor a csúcsívek helyett dongaboltozattal fedték le.
A teljes felújítás II. Draskovich György püspök idejében kezdődött meg. Az újjáépítés kétharmadát a püspökség, egy harmadát a Káptalan viselte. Giovanni Battista Rana olasz építészre bízta a munkát. Ekkor nyerte el a Székesegyház a mai belső elrendezettségét. A gót stílusból a korai barokk stílusnak megfelelően alakította át. A templomnak azonban csak egy tornyot terveztek, de az is csak a tetőzetig épült meg, fölötte fából készült torony emelkedett.
A munkát Széchenyi György püspök folytatta (1658-1685). A fatorony helyett kőből készíttetett tornyot rézborítású sisakkal.

Zichy Ferenc püspök (1743-1783)Igazán nagy és maradandót Zichy Ferenc (1685-1743) alkotott a Székesegyházon. Mint nagy Mária-tisztelő, munkáját azzal kezdte, hogy a Szűzanya kegyképének új márványoltárt készíttetett. A belső felújításnál építésze Hefeel Menyhért volt, a kőfaragó szobrász Gottschall József, festőművésze pedig Maulbertsch Antal. Ezeknek a művészeknek bevonásával készült el a Székesegyház belső díszítése, az oltárok, a freskók, az aranyozások és a falak műmárvány borítása. A költségekre a püspöki jövedelmén kívül saját családi vagyonának bevételeit is felhasználta. Győr város vezetősége Szent István vértanúnak, a város védőszentjének tiszteletére saját költségén építette meg a Szent István oltárt. A templom felszentelésére Zichy püspök aranymiséje alkalmából, 1874. augusztus 15-én került sor. A püspöki trónusról a hagyomány azt tartja, hogy a trónus Mária Terézia részére készült és ő azt Zichy püspöknek adományozta.
A Székesegyház körül temető volt, amit fallal vetek körül. Zichy püspök megszűntette a temető használatát. A talaj azonban meglazult, és amikor a francia csapatok 1809-ben felrobbantották a várfalakat, a hatalmas torony elmozdult a templom testétől. 1823-ban hatalmas klasszicista támaszfalat építettek a homlokzat elé.

Újabb nagyszabású munka Széchenyi Miklós püspök idejében volt a Székesegyházon (1901-1911). A templom szentélyét lezáró nyolcszögű apszisok helyett román stílusra utaló kör alakú apszisokat építtetett. A templomot teljesen lefedő sátortetőt három részre osztotta és az oldalhajók fölé külön tetőzetet emelt. A felújítás költségeit a Napraghy Demeter püspök által hozott gobelin-kárpit árából fedezték, amelyet 100 000 forintért a királyi kincstár vásárolt meg.
Breyer István (1933-1940) idejében került sor a főhomlokzat restaurálására, továbbá a Székesegyház belső padozatának újbóli leborítására. A II. világháború alatt a visszavonuló német csapatok Révfalu felől gyújtólövedéket lőttek 1945. március 29-én a Székesegyház tornyára. A belső faszerkezet kigyulladt, a harangok a torony testébe zuhantak, az égő sisak rádőlt a Székesegyház tetőzetére és az leégett, a boltozat azonban nem szakadt be. A kegyképet az esetleges megsemmisülés elől Molnár Vendel sekrestyés biztonságos helyre vitte. A Székesegyház égését Apor Vilmos püspök végigszemlélte és zokogásba tört ki.
Papp Kálmán püspök (1946-1966) ideiglenesen lefedette a székesegyház tetőzetét és a tornyot is, melyre egy fából készített keresztet állítottak fel.
Bánk József püspök (1966-1968) kezdeményezte a Székesegyház teljes külső felújítását. Még 1968-ban elkészült a vörösréz borítású toronysisak az eredeti formájában.
Kacziba József (1968-1975) idejében megvalósult a teljes külső felújítás. A tetőzet ismét úgy lett kialakítva, hogy mindhárom hajó egy tetőzet alá került és terméspalával lett leborítva. A felszentelés 1972. augusztus 15-én történt, a vérrel könnyezés 275. jubileumi évében.


A Győri Székesegyház belülről


 

 


Kiemelkedő események a Székesegyház életében a történelem folyamán


1716. november 8.

Itt adták át Savoyai Jenő hercegnek a török hadjáratokon szerzett győzelmeinek elismeréseként a pápai kitüntetést és egy díszkardot.
 

1764. szeptember 1.

Mária Terézia és családja ünnepi szentmisén vett részt a Székesegyházban.
 

1771. július 15.

A Raguzából hazatérő Szent Jobbot ünnepélyesen fogadták a Székesegyházban.
 

1790. március 19.

A Szentkoronát a Szent László kápolnában őrzik.
 

1807. április 3.

I. Ferenc császár ünnepi szentmisén vesz részt a Székesegyházban.
 

1835. október 11.

A Szentkoronát ismét a Szent László kápolnában őrzik.
 

1987.

A Szent Jobb országjáró körútján három napig tiszteletre van kitéve a Székesegyházban.
 

1994.

A Szűzanya fatimai szobra három napig tiszteletre van kitéve a Székesegyházban.
 

1996. szeptember 7.

II. János Pál pápa látogatást tesz a Székesegyházban, szól a jelenlevő papokhoz és hívekhez, imádkozik a Szűzanya kegyképe előtt és Apor Vilmos püspök sírjánál.
 

1997. március 17.

A Szűzanya kegyképe vérrel könnyezésének 300 éves jubileuma alkalmából Giberto Agustino bíboros, mint pápai legátus, ünnepi szentmisét mutatott be az egész magyar püspöki kar jelenlétében a Székesegyházban és a Szentatya Bazilika Minor rangra emelte a Székesegyházat.